Még szoknia kell Görgey Gábornak a gondolatot: meglehet, nem csak emlék a pár napja átvett Asszonyi Tamás kisplasztika, hanem biztatás is, mehet vissza tollával, gondolatai tömegével oda, ahonnan úgymond "elszármazott". A Magyar Nemzethez, ahhoz a laphoz, amelyik 2000. március közepe óta abszolút privatizáltan jelenik meg. Igaz, Görgey-kéziratokkal az 1938 és 2000 között létezett Magyar Nemzet 1990 óta szellemiség-változási okokból egyébként sem találkozott. A Medgyessy-kormányban kultuszminiszter író augusztus 25-én a Régi (Magyar) Nemzetesek Társaságától átvette a kitüntetést, majd egy-két nappal később rádöbbenhetett: rá még szükség lehet a hajdan volt Magyar Nemzet feltámasztása után. A különös tettre - a mostani Magyar Nemzet tulajdonviszonyai megváltoztatására és így dicső múltja visszahozására - nem akárki vállalkozott. Tette azt egy ugyancsak ex-miniszterelnök, maga Orbán Viktor, aki mindössze annyit jelentett be ország-világ - benne az Európai Unió, illetve a szocializmus útjára lépett Venezuela - legnagyobb csodálkozására, hogy hatalomra jutásuk esetén mind a szabálytalannak, mind a szabályosnak ítélt privatizációt "visszacsinálják".
Görgey bizakodhat, a második Orbán-éra bizonyára kiveszi a néhai Postabankot a mai tulajdonos privát kezéből. Elvégre nemigen szerette a mostani ellenzék a pénzintézet eladásának módját és az ellenérték mértékét. Hatalomra jutva tehát visszaállamosítja a hitelintézetet, s nyilván annak egykori állami típusú tulajdonát, a Magyar Nemzetet is kiragadja annak az offshore cégnek a markából, amelyik 2000 márciusában olcsóbban megszerezte az újság jogait, mint ahogyan azt anno Princz Gábor és bankja "magáévá tette".
A második Orbán-érát előkészítő ex-kormányfő a hétvégén csak a visszaállamosításról értekezett hallgatóságával, arról nem, hogy mely idők mely magánosítása hibádzik szerintük. Vélhetően egységes egészet alkotnak visszaállamosításukkal, megteremtve azt a régi Magyar Nemzetet is, amelyet előbb Görgey Gábor, a 90-es években pedig nem is egyszer Fejtő Ferenc látott el kéziratokkal. Az utóbbi úr párizsi magányából éppen az elmúlt hetekben elég hatékonyan kelt védelmére írásaival a nemzetet le-lerohanó baloldaliaknak, azoknak, akiket e tettekkel vádoltak meg a jobboldal csúcsáról. De most már ez is tárgytalan lesz: a második Orbán-éra mostantól a kedvére szolgál a baloldaliaknak, sőt azoknak is, akik a baloldaliakhoz képest is balra állnak. Görgeynek és Fejtőnek pedig lesz tehát lapja, a régi, az igazi, a népfrontosan állami. De vajon mi lesz a Régi (Magyar) Nemzetesek Társaságával, a lap kilencvenes évekig aktív szerzőivel? Hát mi más, mennek tudósítani az eseményt: megalakult az új magyar nemzetesek társasága, melynek tagjai azt is megtudhatják, milyen is az, amikor az éppen aktuális Orbán-éra tulajdont váltat a kezében volt és kezében maradt lapjánál. Persze a következő Orbán-érában a lapnekrológhoz kormánykitüntetés is jár. És ez azért nem semmi.
