A vállalati átlag tekintetében a normák emelése számít a „legnépszerűbb” technikának a kötelező béremelések okozta költségnövekedés mérséklésére, csaknem minden harmadik cég emelte a normát. Ez nem meglepő, mivel így oldható meg legegyszerűbben, hogy az alkalmazottak munkaideje (így össztermelése) se csökkenjen, s ezzel párhuzamosan a munkáltató is eleget tegyen törvényi kötelezettségeinek. A vállalatok negyede emellett kölcsönzött munkaerő alkalmazásával igyekezett enyhíteni a terhet. Ezeken túlmenően a vállalatok 14-19%-a csökkenti a hivatalos munkaidőt (mellyel a szürkén foglalkoztatottak száma nő), vagy más munkakörbe sorolja alkalmazottait, vagy csökkenti a cafeteriát és embereket bocsát el.
A vállalatok mérete szerinti bontásból jól kirajzolódik, hogy szinte minden cég 1-nél több technikát alkalmaz. A 250 fő alatti cégek „közkedveltje” a normák emelése, ami a vállalati létszám növekedésével egyre jelentősebb (28-39%). A nagyvállalatok (250 fő felett) 56%-a a munkaerő kölcsönzés mellett is döntött, így levéve magukról az alkalmazással kapcsolatos adminisztratív terheket és egyéb költségeket. A munkavállalók elbocsátása, illetve munkaidejük csökkentése legkevésbé a nagyvállalatokra jellemző döntés. A cafeteria csökkentése és az egyes munkavállalók „átsorolása” vállalati mérettől függetlenül hasonló népszerűségnek örvendett az egyes kategóriákban.
Az ágazatok közül néhány kiemelkedő gyakorisággal alkalmaz egy-egy technikát. A követelményeket (teljesítménynorma) jellemzően a gép-, a fém- és a feldolgozóipar emelte (rendre 60, 49, 40 százalék), miközben az élelmiszer-, a könnyű, a vegyipar és a kereskedelem a vállalati átlag alatt maradt e tekintetben. A munkaerő kölcsönzés hasonlóan bevett módszerré vált a gép- és vegyiparban, illetve a kereskedelemben (27-30%). Az elbocsátásokat a könnyű- és élelmiszeripar (32-29) az átlagos szintnél gyakrabban alkalmazta, míg a cafeteria csökkentése inkább a fém- és vegyipar (40-41%) kedvelt technikája volt. A más munkakörbe sorolás a legintenzívebben az élelmiszeriparban (38%) volt megfigyelhető, azonban közkedvelt volt a könnyű- és vegyiparban, továbbá az üzleti szolgáltatásokat nyújtóknál (30-32%). A hivatalos munkaidő csökkentése az élelmiszer-, építőiparban és a kereskedelemben haladta meg az átlagos értéket.
Ami jól kirajzolódik, hogy a vállalatok több fajta technikát is alkalmaztak a minimálbér-emelés okozta sokk kezelésére. Ezen belül szerencsére legkevésbé az elbocsátásokkal élnek („mindössze” a létszám 1,7%-át érinti), inkább egyéb módszereket alkalmaztak. Ennek során arra törekedtek, hogy a korábban az idei évre tervezett béremeléseken belül maradjanak, s jusson még forrás a nem minimálbéres munkakörök béremelésére is. Másik fontos következmény, hogy a munkaerő felvétele helyett egyre inkább a kölcsönzött munkaerő felé fordulnak a vállalatok.
