A társasági adóról szóló törvény amerikai mintára „ellenőrzött külföldi társaság” elnevezéssel illeti az offshore cégeket. A vonatkozó szabályozás ennél némileg összetettebb, de nagyjából úgy lehet összefoglalni a lényegét, hogy amennyiben egy magyar magánszemély (tényleges) tulajdonos legalább 10 százalékos érdekeltséggel bír egy külföldi társaságban, amely nem fizet legalább 10 százalékos mértékű társasági adót, akkor ez a cég bizony ellenőrzött külföldi társaságnak minősül (továbbiakban: offshore cég). Abban az esetben, ha egy magyar társaság egy ilyen céget tulajdonol, illetve ilyen társaságtól kap bevételt, vagy származik költsége, akkor számos negatív adókövetkezménnyel kellett számolnia. Eddig.
2017-től ez a szabályozás „enyhül”, ugyanis a magyar magánszemélynek ezentúl már 50 százalékot meghaladó érdekeltséggel kell rendelkeznie a cégben, továbbá a külföldi társaságnak elegendő csak 4,5 százalék társasági adót fizetnie. Ez a könnyítés két körülménynek köszönhető. Egyfelől az Európai Unió offshore cégekre vonatkozó szabályai lazábbak, és ezt Magyarországnak is át kell vennie, másfelől hazánkban a társasági adó kulcsa 9 százalék 2017-től (az új szabály szerint az offshore cégnek elegendő csak a magyar adómérték felét elérnie).
A részletes szabályról itt olvashat.
Fentieken kívül fontos kiemelni, hogy nemcsak a társasági adóról szóló törvény rendelkezett az offshore cégekről, hanem a személyi jövedelemadóról szóló törvény is. Eszerint 2016 végéig minden offshore cégtől kapott bevétel után a magyar magánszemélyeknek 33 százalékos adóteherrel kellett számolnia. Ezt jelentős mértékben súlyosbította az a körülmény, hogy a magánszemély tulajdonosnak az offshore cég éves profitja után is fennállt ez az adófizetési kötelezettsége, anélkül, hogy azt ténylegesen felvenné például osztalék formájában. Ez azt jelentette, hogy a cégben ott maradó nyereség után is adóznia kellett a magyar magánszemélynek, hiába nem vette kézhez a profitot. Sokáig nem vették komolyan ezt a szabályozást arra gondolva, hogy az adóhatóság úgysem lát rá e külföldi cégek bankszámláira és tulajdonosi hátterére. Ez a helyzet 2017-től ugyancsak változik, ugyanis közel 100 ország fog banki információkat gyűjteni és automatikusan kicserélni 2018-tól az offshore cégek számlaegyenlegei és tényleges tulajdonosai tekintetében is.
2017-től azonban megszűnik az offshore cég fogalma a személyi jövedelemadóról szóló törvényben. Ezáltal megszűnik az a fent említett korlátozó szabály is, hogy önmagában egy offshore társaság tulajdonlása esetén is adókockázat merüljön fel annak magánszemély tulajdonosánál. Egyedül egy rendelkezés marad érvényben ezen a területen, amely az alacsony adókulcsú államból származó jövedelmekre vonatkozik. Ennek az adóterhelése ugyancsak 33 százalék, azonban alapból nem tartoznak ide azok az államok, amelyekkel Magyarország adóegyezményt kötött.
Összefoglalva megállapítható, hogy 2017-től sokkal könnyebb lesz „offshore-ozni”, mint korábban, ugyanis az adóamnesztia bevezetésével egyidejűleg könnyítik a külföldi céges konstrukciókra vonatkozó szabályokat. Ráadásul, ha egy magyar magánszemély olyan adóparadicsomban bejegyzett cégből vesz ki osztalékot, amelynek állama adóegyezményt kötött Magyarországgal, akkor a magyar adóhatóság szemszögéből ezt az osztalékot úgy kell minősíteni, mintha egy magyar cégből származna (és nem kell a súlyosabb 33 százalékos adóteherrel számolni). Ha az adott adóparadicsom nem kötött Magyarországgal adóegyezményt, akkor sem vészes a helyzet, ugyanis, a korábbiaktól eltérően nem merül fel adófizetési kötelezettsége a magyar magánszemélynek, amíg nem vesz ki belőle osztalékot. Végeredményben ez azt jelenti, hogy, aki 2017-től hoz létre külföldi céges konstrukciót az új magyar szabályok fényében, akkor a banki adatok automatikus cseréjétől sem kell tartani, hiszen eltörölték az ilyen helyzetekre alkalmazható szankciókat.
Dr. Magyar Csaba Crystal Worldwide Kft.
