Az Amerikai Egyesült Államokban a Starbucks meghirdette, hogy ingyen osztogat frappuccinót a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező migránsoknak. Az Xbox-konzol megölt egy tinit. A Monsanto rovarirtó szere az oka, hogy Brazíliában a csecsemők a normálisnál kisebb fejjel születtek. A Costco többé nem árusít tagsági kártyákat. A Pepsi indiai vezérigazgatója, Indra Nooyi azt tanácsolta Trump támogatóinak, hogy „vigyék a pénzüket máshova”. 2014. szeptember 11-én a Columbian Chemicals louisianai telepét felrobbantották. A támadást az ISIS vállalta magára.
Érdekesen hangzó hírek a világsajtóból, ám egyik sem igaz.
Trollgyárak és botok
Nagyjából 2007-ben esett drasztikusan a netes érvényesülés ára. Ma már bárki indíthat honlapot, és ha sikerül felpörgetnie a látogatottságát, bezsebelheti az ebből eredő reklámbevételeket. A kattintások megszerzésének egyik módszere a szenzációhajhász álhírek terjesztése.
A trollkodást az orosz Internet Research Agency (IRA) vitte tökélyre Szentpéterváron, ahol reggel kilenctől este kilencig 40 szobában 400, zömében húszas éveiben járó alkalmazott dolgozott egyetemi professzorok bérének megfelelő juttatásért (havi 777 dollárt kaptak). Ezért napi öt politikai és tíz nem politikai posztot kellett kirakniuk, és 150–200 kommentet a kollégák posztjaira. Egy orosz napilap szerint a cég 400 ezer dolláros havi büdzséből gazdálkodott.
A Facebook-részlegnél dolgozóknak az volt a dolguk, hogy az amerikai alkotmány szólásszabadságról szóló passzusát használva reklamáljanak, amiért felfüggesztették valamely Facebook-oldalukat. Mivel botokat is használtak, az álhírterjesztés jó része tulajdonképpen automatizálva zajlott. A The New York Times oknyomozó riportja azt állította, hogy a céget a Kreml közeli oligarcha, Jevgenyij Prigozsin fedőcége, a Concord pénzelhette.
Független elemzők becslése szerint a Twitteren legalább 48 millió fiók – az összes fiók 15 százaléka – hamis identitást fed, vagy bot működteti.A macedóniai Velesben működik egy másik nagy trollközpont. Az üres gyárépületekkel teli településen közel 100 politikai honlapot üzemeltetnek, s a polgármester örül, hogy a fiatalok – az ország fiatalságának fele munkanélküli – legalább nem huligánkodással kötik le fölös energiáikat, és mint bizonygatta, „nem szegik meg a törvényeket”.
Az egyik trollguru azt állította a CNN-nek, hogy 1,5 millió Facebook-követővel bíró honlapja naponta 2500 dollárnyi reklámbevételt produkál, főként a Google AdSense-en keresztül, s száz „tanítványa” némelyikének még arra is futotta, hogy a Facebookon vásároljanak politikai hirdetéseket. 2,4 dollárért megvették kiskorúak Facebook-oldalait is, hogy aztán amerikanizálják a nevüket, és így trollkodjanak. Sem a Facebook, sem a Google nem volt hajlandó a CNN-nek nyilatkozni macedóniai bevételeiről.
Az Unilever 2018 januárjában bejelentette, hogy nem hirdet többet a Facebookon, a Twitteren vagy a YouTube-on, ha a közösségi oldalak tulajdonosai nem tesznek többet annak érdekében, hogy elfojtsák a gyűlölködő, megosztó megnyilvánulások és álhírek terjedését. A cég marketingbüdzséje 7,73 milliárd dollár volt 2016-ban.
Mark Zuckerberg 2016. november 11-én, három nappal az amerikai elnökválasztás után még nem hitt abban, hogy a Facebookon megosztott hírek befolyásolhatták Trump választási esélyeit. „Szerintem ez elég őrült ötlet. A szavazók az élettapasztalataik alapján szavaznak” – mondta. A sajtó és a netpolgárok annyira kikeltek magukból, hogy Zuckerberg három nap múlva kénytelen volt megváltoztatni a véleményét.
A Facebook algoritmusai valóban képtelenek voltak különbséget tenni a valós és a hamis hírek között. „Az algoritmus a népszerűt priorizálja, nem érdekli a honlap minősége. Ha valami hihetőnek tűnik, és azt az emberek megosztják, akkor előnybe kerül” – nyilatkozta Kate Bevan technológiai szakíró a BBC-nek. Ráadásul a hamis híresztelések terjesztése dömpingáron folyhatott. Becslések szerint négy dollárért lehetett elérni egy-egy michigani szavazót. Larry Kim, a MobileMonkey vezérigazgatója is tett egy próbát: 53,58 dollárt fizetett hamis hírek népszerűsítéséért a Facebookon. Ezzel 4645 felhasználót ért el, 44 bejegyzés-lájkot, 27 megosztást, 20 kommentet, 3 oldallájkolást kapott, és 200 átklikkelést a saját honlapjára.
2016 novemberében a Buzzfeed elemzése kimutatta, hogy az amerikai választási kampány utolsó három hónapjában a 20 leglátogatottabb álhírhonlap és -blog 8711 millió megosztást, reakciót és kommentet generált, míg a 19 legnagyobb fősodorbeli website – a The New York Times, a The Washington Post, a The Huffington Post vagy az NBC News – csak 7367 milliót.
Zuckerberg meghunyászkodása
A washingtoni szenátus egyik bizottságának 2017. október 31-én kezdődő, többnapos meghallgatásán sem a Facebook, sem a Google, sem a Twitter vezérigazgatója nem jelent meg, amivel azt az üzenetet küldték a világ közvéleményének, hogy nem érzik magukat elszámoltathatónak az ügyben. A Wired magazin 2018 márciusi címlapján már egy horzsolásos, vérfoltos arcú Zuckerberg szerepelt. A közéleti renoméja sérült attól, hogy az álhírproblémát nem kellő felelősséggel kezelte.
2018. január 11-én Zuckerberg bejelentette, hogy a Facebook megváltoztatja algoritmusát: a hírek és a márkák üzenetei helyett inkább a barátok által feltett beszélgetést, kommenteket generáló posztokat favorizálja ezentúl. Mi következik ebből? Kevesebb lesz a hirdetési felület, az áraik felmennek. Többet kell majd költeniük a cégeknek a social médián való reklámokra.
Zuckerberg persze továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a Facebook nem igazságmegítélő platform, de kénytelen tényellenőrző honlapokkal együttműködni. Ilyen a Snopes.com, a konzervatív Weekly Standard vagy az olasz Pagella Politica. A Snopes 29 oldalon listázza a legfontosabb álhíreket: 2015 júniusa óta 285 cikket tettek fel csak az amerikai közéletből.
Arról vajmi keveset árult el a Facebook, milyen algoritmussal gyomlálja ki az álhíreket. A Google viszont publikálta a 2016 októberében készített előzmény- és tudásalapú algoritmusát.
Több multi – például a PayPal, a Wells Fargo, a Target, a Cisco, az Intel, a Salesforce – diszpécserközpontot üzemeltet nemcsak a logisztika és az IT-folyamatok felügyeletére, hanem a közösségi média ellenőrzésére és a PR-krízisek elhárítására. A New York-i Weber Shandwick PR-ügynökség marketingválság-szimulációs szoftvert kínál klienseinek.
A cikk elején említett Pepsi-álhírt tulajdonképpen az a düh válthatta ki, amit egyes Trump-rajongók érezhettek, amiért egy konferencián Indra Nooyi arról a félelemről beszélt, amit a Pepsi dolgozói éreznek Trump választási győzelmével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a panelbeszélgetésen a vezérigazgató asszony gratulált Trumpnak, és az összefogás fontosságát hangsúlyozta, jött a #BoycottPepsi hashtag, 19 ezer említés, s a cég rögtön kiadott egy közleményt, miszerint Nooyi rosszul fogalmazott, s csak a Pespi-alkalmazottak egy részére utalt. A polarizált online szférában minden apró megjegyzés megosztó lehet, és álhírrevansot idézhet elő.
„Nem kell megijedni a negatív kommentektől, hanem erőszakmentesen kezelni kell azokat – mondta Klausz Melinda közösségimédia-specialista a Piac & Profit Cégmarketing 2017 című konferenciáján. Ellenpéldának az egyik vezető hazai zenei fesztivál honlapját mutatta, ahol az adminisztrátor egy személyeskedő tirádában alaposan kiosztotta a kritizáló kommentelőt, persze a többi felhasználó szeme láttára. – Az ingerült kioktatás mindig renomévesztéssel jár a cég számára, mert tekintélyelvű fellépést mutat, amivel tuti nem fognak rajongókat gyűjteni” – mutatott rá a szakember.
Mivel a neten mindenkinek egyenlő a hangja, a vélt és valós fogyasztói sérelmeknek, az igaz és hamis híreknek is egyenlő súlyuk van. A válsághelyzetek kezelésekor is ebből kell kiindulni.
