Szerelem első látásra. Ez volt a tulajdonos, Kartaly Attila informatikus első mondata, amikor életében először ezt a helyet meglátta, és lenézett a Nivegy-völgybe.
– Kezdetben csak a nagyvárosból akartunk kimenni a természetbe, és csak egy bulizós helynek szántuk, de hamar kiderült, hogy kincs van a kezünkben. Feleségem, Veress Zsuzsa, aki végzett borász, rögtön meglátta benne a lehetőséget, és rövidesen elindult a szőlőtelepítés.
A rendszerváltást követően felnőtt egy új borászgeneráció. A fiatalok nyitottabbak, másként gondolkodnak a borról, a marketingről, a globalizált világról. Vannak, akik elmentek külföldre, de vannak, akik visszajöttek, és új szemlélettel vágnak bele a munkába. Rájöttek, hogy a kis parcellás pincészetek nemhogy nem tudnak versenyezni a nagy tételt is bármikor leszállító borkombinátokkal, hanem sokkal többet és jobbat kell nyújtaniuk, ha meg akarnak élni.
– Nekünk az igényes nemzetközi piacon kell helytállnunk – mondja Kartaly Attila.
Amikor Dubaiban járt, kereste a magyar bort a polcokon, de nem találta. Volt viszont osztrák, a Fertő-tó partjáról. Utánajárt, és kiderült, hogy a nagy titok kilenc borász összefogásában rejlik. A közös munka, a közös marketing olyan vidékre repítette a boraikat, ahová külön-külön biztosan nem tudtak volna eljutni.
– Kezdetben nehéz volt az együttműködés – mondja Dobosi Győző, aki nemcsak saját családi pincészetük egyik vezetője, hanem a helyi borútegyesület elnöke is. – Azok az idősebb borászok, akik a téeszes időkhöz szoktak, gyanakodva néztek minket. Hiába értettek jobban a szőlőhöz, folyton féltek, hogy mikor rövidítik meg őket. Bármit találtunk ki, állandóan leszavazták. A húsz-huszonöt szakemberből végül csak négyen-öten maradtunk, de úgy gondoltuk, akkor is belevágunk!
A Nivegy-völgyben kis pincészetek működnek, amelyek kettő–húszhektáros területet művelnek. Mindenkinek van körülbelül három-négyféle bora. Ez programnak kevés, de együtt a négy pince, valamint az étterem már nem az! Minden borász bemutatja a termékeit. Szinte valamennyi vendéggel szót tudnak váltani, és így nem személytelenné, hanem interaktívvá válik a kirándulás.
– Kezdetben nem volt pénzünk reklámra, ezért saját vendégeinket vittük el a szomszédba is borozni, majd vacsorázni. Szájról szájra terjedt a siker, és azóta is egyre többen jönnek hozzánk, hála az internetnek is! Megnőtt az igény a különleges bórkóstolások, gasztronómiai különlegességek iránt. A világháló ebben is sokat segít nekünk – teszi hozzá a borász.
Míg Dobosi Győző családja az 1700-as évek eleje óta él Szentantalfán, és szőlőt művel, addig Tánczos Zoltán családja csak most költözött a környékre, igaz, az idei lesz a negyedik szürete. Öt esztendeje tanulta ki a szakmát. Tizenöt évet dolgozott informatikusként, de most érzi először, hogy minden kapavágásnak haszna van. A Nivegy-völgyben nyoma nincs az egymás torkát átharapó konkurenciaharcnak.
– A tó azonos partján állunk, ráadásul egy hegyoldal borászai vagyunk. Bármennyire is jó borokat készít valaki, egymás nélkül nem megyünk semmire. Én is nagyon sokat köszönhetek a szomszédaimnak. Segítettek, tanácsokat adtak, és már az első hegyközségi bemutatón díjat nyert az olaszrizlingem. Nem dicsekedni akarok, de ez óriási lökést adott. Azóta is sok segítséget kapok, formáljuk egymás ízlését, és újabb és újabb terveim születnek. Úgy gondolom, valami nagyon jó, igazi történelmi útra léptünk – meséli a pályaelhagyó borász, aki amúgy bioműveléssel termeszti a szőlőt. Ez egyelőre még nem azt jelenti, hogy biobort tölt a palackokba. Az eljárásig még hosszú procedúra vezet, de a cél ez.
Dobosi Győzőék már biobort termesztenek óriási sikerrel, és a Nivegy-völgyben is egyre többen foglalkoznak a vegyszermentes gazdálkodással. Nálunk még nem annyira ismertek e borok, de ha átnézünk a Fertő-tó másik oldalára, ott már jobbára ez a minőség a természetes.
László Márta
