A rész-munkaidős, az átmeneti munka mellett a „home-office”, az otthonról bedolgozás is egyre fontosabb része napjaink egyre rugalmasabb munkavilágának. Számítástechnikai szakemberek, szállítmányozók mellett többek között dizájnerek, jogászok, tervezők, vagy éppen az Uber munkatársai kapnak munkát digitális úton.
Az Egyesült Államokban a becslések szerint a munkavállalóknak már 4 százaléka dolgozik olyan, nem állandó és általában rész-foglalkozást jelentő munkaviszonyban, ahol a nyújtott teljesítményért fizetik.
Amerikában és másutt is megosztja a kérdés a dolgozókat: vannak, akik üdvözlik, hogy a távmunka révén szabadon rendelkezhetnek idejükkel, maguk dönthetik el, mit csinálnak. Mások viszont
a rabszolgaság új formájának tartják, hiszen a távmunka általában nem jelent kötött munkaviszonyt, így nincsenek sem szociális szolgáltatások, sem fizetett szabadság.Sokan azt panaszolják, hogy a globális kereslet a távmunka iránt lenyomja a jövedelmeket: egy
Ez viszont megfosztja a vállalatokat attól, hogy a legjobb, újító szellemű munkavállalók dolgozzanak nekik. Vannak esetek, amikor a cégek számára kifizetődőbb állandó munkaviszonyban alkalmazni a szakembereket, még akkor is, ha ez jelentős többlet-kiadás.
Ugyanakkor lehetségesek köztes megoldások is, amelyekre Franciaország szolgál példával: ott az internetes munkát kínálók rögzíthetik, hogy a béren kívül mit nyújtanak a bedolgozóknak például biztosításban, vagy továbbképzésben. Ez ösztönző lehet - ugyanakkor e többlet szolgáltatások ellenére sem jön létre a munkaadónak további terheket jelentő állandó munkaviszony.
(Forrás: Neue Zürcher Zeitung)
