A táppénz 2015-ben sem azonos a betegszabadsággal, mégis sokan veszik egy kalap alá a kettőt. A legalapvetőbb különbség az, hogy a táppénzt az állami egészségbiztosítási pénztár utalja, míg ezzel szemben – akiknek jár – a betegszabadságot a munkáltató finanszírozza .Az új Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a betegszabadság a betegség első 15 napjára jár, a táppénz pedig a további időszakra, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át.
A betegszabadság csak hétköznapokra és fizetett ünnepekre jár, szombat/ vasárnapra nem vehető ki. A táppénz minden naptári napra jár, ez évi változás viszont, hogy kivétel a betegszabadságot követő pihenőnap és a heti pihenőnap, amelyekre nem jár a táppénz.
A betegszabadságot a munkáltató orvosi igazolás alapján adja ki, de vannak esetek, amikor a dolgozót a keresőképtelenség első napjától számítva nem betegszabadság, hanem táppénz illeti meg. Ilyen eset, ha a keresőképtelenség oka üzemi baleset (itt megtalálja, mik a legfontosabb teendők, ha ilyesmi történik), vagy foglalkozásból adódó megbetegedés, ha a munkavállaló gyermeke betegsége miatt keresőképtelen vagy terhesség miatt válik keresőképtelenné, illetve, ha esetleg valamilyen közegészségügyi ok miatt tiltják el a munkavégzéstől.
Mennyi jár?
A táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani a táppénz összegét. Az alapszámításhoz az időszakra kifizetett és bevallott egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmet kell osztani a naptári napokkal. Táppénz számításához a munkabér pótlékokkal együtt számított összegét kell figyelembe venni. Több mint 180 napos biztosítási jogviszony esetén a táppénz maximuma a figyelembe vehető jövedelem 60 százaléka. Ha a táppénz előtt nincs 180 nap biztosított jogviszony, akkor a mindenkori minimálbér jelenti az alapot. A táppénznek viszont nemcsak minimuma, hanem felső határa is van, vagyis a minimálbér kétszeresének egyharmadánál nem több. Ha tehát nő a minimálbér, akkor nő a táppénz is.
Fontos tudni, hogy megszűnt a táppénzen lévők felmondási védelme: akik betegség miatt keresőképtelenek, elbocsáthatók, és munkaadóként a táppénz alatt is közölhetjük velük ezt a tényt. A felmondási időt viszont akkor kezdik meg, amikor gyógyulttá nyilvánították őket, és a munkába visszatérnének. Így az új szabályok szerint már nincs értelme annak, hogy valaki az elbocsátás elől „táppénzre meneküljön”.
Táppénzre menekülni leginkább akkor szoktak a munkavállalók, ha már kevés van a nyugdíjig, főállásuk mellett fusiznak, vagy cégvezetőként a járulékfizetést szeretnék megúszni. A táppénzcsaláshoz szükség van egy olyan orvosra is, aki a keresőképtelen állapot fennállása nélkül igazolja a munkavállaló táppénzre való jogosultságát. Ez addig működik, illetve működhet a gyakorlatban, amíg a munkaadó magánnyomozót fogad fel, vagy állami segítséget kér a táppénzcsaló lebuktatására.
Kevesen tudják, de bevett állami eszköz is létezik: lehet kifejezetten kérni az OEP-nél az alkalmazott keresőképtelenségének felülvizsgálatát. Ilyenkor 15 800 forint befizetéséért cserébe az egészségbiztosítás által kijelölt ellenőrző főorvos ellenőrzi a beteg orvosi papírjait, addigi kezelését, állapotát – méghozzá akár a kezelőorvosának jelenlétében, a „tartózkodási helyén”, vagyis az otthonában is. Ha úgy találja, hogy szimuláns, akkor a vonatkozó kormányrendelet szerint javasolhatja a táppénz folyósításának megszüntetését.
A táppénzcsalás előfordulásának gyakoriságát és jelentőségét mutatja, hogy 2012 óta bekerült a Büntető Törvénykönyvbe is: két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
