Tíz éve még azt mondta egy szakmabeli: pártot és kiadót Budapestre kell bejegyeztetni, különben hajítófát sem ér a dolog. Ebben is változott a világ?
Igencsak. Én például - számtalan győri kötődéssel bíró mosonmagyaróvári gyerekként - Törökbálintról járok be ide dolgozni, de van olyan munkatárs, aki Tapolcán, más Szentendrén él. A mai technika mellett remekül kezelhető ez a helyzet. Úgyhogy a székhelynek ma már jellemzően csak érzelmi jelentősége van.
A home office kontra alkotóműhely ellentét el sem érte önöket?
A munkaigényes fázisoknál - ilyen a kiadvány-válogatás, a tervezés - gyakrabban kell összeülnünk. Most állítjuk össze a 2012-es kínálatot, ami intenzívebb győri jelenlétet kíván mindannyiunktól. Így heti egy-két napot együtt töltünk.
Miért állt a könyvesek közé, mint a 100 leggazdagabb magyar egyike?
A könyves szakemberek nagyon sokat dolgoznak itt irodalom- és műveltségszeretetből. De egyre több a profitéhes haramia. Egyébként gyerekkorom óta érdekelt az irodalom és a történelem, aztán úgy alakult, hogy agrármérnök lettem, akárcsak apám és az ő nagybátyja is. Tizenhárom esztendőn át versenyszerűen lovagoltam, ami a Kádár-rendszerben amolyan úri passziónak számított. Közben írogattam, egészen addig, amíg diplomásként ki nem kerültem Ausztriába. Következett a cégindítás, majd a működtetés kora. A húsiparban sem adtam el olyasmit, ami nekem nem ízlett. Az azonban, hogy a nagyközönség még nem kapott rá, nem jelenti azt, hogy valami rossz.
Mik ma önöknél a könyvprioritások?
A tizenkét már bemutatott könyvünkből három kötet a kiemelt: egy ifjúsági regény, egy összeesküvős ezoterikus és egy történelmi képregény, amely a II. magyar hadsereg doni apokalipszisét dolgozza fel. Mondja meg, kit ne érdekelne, mi történt a nagyapjával?
Ha ezt példányszámra fordítjuk, akkor mit mutat a kép?
A plafon a négyezer, de ezer alá nemigen megyünk. Vannak persze olyan esetek, amikor nem is annyira a bolti terjesztésre koncentrálunk. Jövőre adjuk ki Gazdag László fizikusprofesszor - egy ízig-vérig materialista ember - könyvét Van-e élet a halál után? címmel. Nagyon érdekes mű, és vagy Nobel-díjat kap érte, vagy kinevetnek a szerzővel együtt bennünket is.
Apropó: szakmai hírnév. Érdeklődve, kétkedéssel vagy ellenszenvvel fogadja az új játékost a szakma?
Tudni kell, hogy amíg egy kiadónak nincs könyve az asztalon, nem számít. Ennek ellenére az október közepi bemutatkozó gálánkra egy kivétellel minden nagy terjesztő cég vezetői elfogadták a meghívásunkat. Ráadásul azzal az egy céggel is van szerződésünk, és a könyveink kikerültek a polcukra. Ennek ellenére még tanulok: a húsiparban minden döntéshozót ismertem, de a könyvpiacon teljesen új vagyok. Ennek ellenére nem tapasztalom, hogy keresztbe tennének.
Mennyivel ad önnek a vetélytársakénál nagyobb szabadságot és türelmet az, hogy vállalkozóként tetemes magánvagyonra tett szert?
A Tarandusba pár tízmillió forintot tettem, a vagyonom zömét befektettem. Ne tőzsdezsonglőrködésre gondoljon, állampapírokban, hozamgarantált befektetési jegyekben van a pénzem, azaz kisebb hozamú, de biztos eszközökben. Ha a türelem arra vonatkozik: nem vagyok profitkényszerben, így olyasmibe is belekezdhetek, amelyet más nemigen engedhetne meg magának. Eközben pedig nem kell azt lesnem napról napra, nyereséges-e és mennyit hoz a vállalkozásom. De én nem vagyok egy veszteségtermelő típus!
Magyarán: nem azt tervezte, hogy a könyvszakmában sokasítja a pénzét.
Dehogy... Abból indultam ki, hogy olyasmibe kezdek, amit megint csak sokan szeretnek - köztük elsősorban én. Minden a szeretetről szól: ezért gürcölünk, azért vállalunk alkukat, megyünk bele csínyekbe, hazugságokba, hogy szeressenek bennünket. Én pedig most azért indítottam könyvkiadót, hogy - ha már magam is a műfaj elkötelezett híve és művelője vagyok - megmutassam az embereknek: lehet hatékonyan erősíteni a hazai spirituális, ezoterikus hagyományt és támogatni a kortárs szépirodalmat is egyben.
Azt azért ne tagadjuk: a szerkesztés ízlésterror. Mennyire szabja meg a kiadó irányvonalát, hogy mit gondol a világról a tulajdonos, jelesül ön?
Ez az én kiadóm. Ha Kiss Pistáé volna, az ő értékrendjét közvetítené. Szép, közérthető, felemelő könyveket akarok megjelentetni. Nem vagyunk egyszemélyes kiadó, de ami engem nem érint meg belül, azt nem adom ki.
Ez, gondolom, a márkaépítés része is.
Én itt egy brandet építek, akárcsak egykor a húsiparban. Ha úgy nézzük: a könyv és a szalámi között biztosan nincs különbség abban, hogy ha jót csinálunk és azt elfogadható áron adjuk, az emberek előbb-utóbb rákapnak.
Berkó-Horváth Gergely (MTI)
(Az Eisberg vezetőjével, egy szintén sikeres magyar vállalkozóval készült interjúnkat itt olvashatja.)
