A Wikileaks-botrány óta példátlan felzúdulást váltott ki az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ), amely csütörtökön több ország vezető sajtóorgánumában kezdte meg az offshore-ügyletekre vonatkozó adatok közlését. A máris Offshore-Leaks néven emlegetett botrány alapja egy mintegy 2,5 millió oldalra rúgó iratgyűjtemény, amelyet a szervezet egy évvel ezelőtt szerzett meg New Yorkban.
Az adatok elképesztően hatékony hálózatot lepleznek le, amely 170 országra terjed ki. Olyan gazdag diktátorcsaládok, vállalkozók, pénzemberek, politikusok magánakcióit fedi fel, amelyek segítségével a gazdagok – óvatos becslések szerint - 21 ezer milliárd dollárt (mintegy 4,4 ezer billió forintnak megfelelő összeget) vontak ki az adóhatóságok figyelő tekintetei elől adóparadicsomnak számító országokba.
A botrány kipattanása óta számos országban indult nyomozás az ügyben: Mongóliában például egy magas rangú politikus bukott bele egymillió dolláros svájci számlájába, a Fülöp-szigeteken a volt diktátor, Ferdinand Marcos lánya ügyében indult nyomozás, aki a karib-tengeri adóparadicsomokban üdülteti a pénzét, de offshore-botrányba bukott bele Francois Hollande francia elnök egyik jobbkeze is. Az adatok arra is rávilágítottak, hogy milyen összefonódások vannak a politikai és a gazdasági elit között, így például az Orbán-kormány egyik nagy barátjának számító Azerbajdzsán elnökének családja hogy kapott több millió dollárt egy a nyersanyag-kitermelésben érdekelt azeri mágnástól.
Megdöbbentően nagy iparág
„Tudtuk, hogy az offshore-ügyletek mennyire átláthatatlanok, és csak sejthető, mennyi pénzt rejtettek el ilyen módon, de az minket is megdöbbentett, hogy a szálak milyen messzire nyúlnak, és hogy ez az iparág milyen óriási is a valóságban” – mondta Gerard Ryle, az ICIJ elnöke. Világszerte – részben a gazdasági válság hatására – harcot indítottak a kormányok az offshore-pénzek ellen, többek között a magyar kormány is éppen egy, a bankszámlák tulajdonosaira fényt vető egyezményen dolgozik Svájccal.
A milliárd dolláros kecskefarm
A most nyilvánosságra került – és várhatóan a következő hetekben nyilvánosságra kerülő – adatok segítséget nyújthatnak az adócsalások rendszerének leleplezésében. Az már most tudható, hogy a rendszerben jól-rosszul megfizetett strómanok, fantomcégek és fiktív számlák, teljesítési utalások segítették az adóelkerülést. Így lehetséges például, hogy egy kajmán-szigeteki brit származású asszony – részben kecskefarmként is szolgáló – házába például 1200 cég van bejegyezve (ezeknek egyébként igazgatója is), amelyek együttesen milliárd dolláros éves forgalmat bonyolítanak. (Magyarországon is nemegyszer bukkant cégtemetőkre a NAV.)
Bankóriások, mint a Deutsche Bank, az UBS, a Credit-Suisse leány Clariden adóparadicsomi szolgáltatásokat kínáltak az ügyfeleiknek. A megfelelő ügyfelek így hozzáférhettek olyan fantomcégekhez, amelyek csak postacímekben léteztek az adóparadicsomokban. Jellemzően az európai gazdagok egyébként a brit Virgin-szigeteket vagy a Csatorna-szigeteket kedvelték az adatok szerint, míg a karibi adóparadicsomok inkább a szupergazdag ázsiai üzletemberek-diktátorok és az orosz oligarchák játszóterei.
Előkelő második hely?
Magyar neveket – cikkünk megírásáig – nem említettek a híradások, de könnyen előfordulhat, hogy lesz néhány ismerős üzletember, politikus. A Tax Justice Network tavalyi felmérése, amely 139 ország offshore-ba kimentett vagyonát vizsgálta, hazánk érintettségét mintegy 240 milliárd dollárra becsüli. Magyarország ezzel az előkelő második helyet szerezte meg a kisíbolt vagyonok európai toplistáján (Oroszország mögött), míg világszerte a szintén nem lebecsülendő 13. helyezést, pedig olyan mezőnyben indultunk, amelyben ott szerepelt Nigéria, ahonnan olajmilliárdokat lopott ki a politikai elit, vagy Líbia, ahol a Kadhafi család szerzett óriási vagyont.
