A névjegy a kapcsolat- és a bizalomépítés természetes, olykor (ha ötletesen utal tulajdonosa tevékenységére) szellemes eszköze. Az, hogy valakinek milyen névjegye van, illetve milyen módon történt a névjegycsere, egy világot mesél el, már a kapcsolat elején. (Az, hogy van nálunk névjegy, egyike az öt alapvető szokásnak, amire szükség van a sikeres üzlethez.)
Jobb kivárni
Ha új ismeretséget kötünk, akár egy konferencián, egy partin, vagy egy üzleti reggeli alkalmával (ha csak nem a „helyi protokoll” része), nem kell a bemutatkozáskor azonnal nyújtani a névjegyünket is. A névjegycsere, a kapcsolat folytatásának finom ígérete. Ilyen „ígéretet” pedig egy rövidebb ismerkedést követően érdemes tenni.
Mindenkinek volt már olyan tapasztalata, amikor lerohanta valaki és már a bemutatkozás pillanatában névjegycserére „szólította fel”, majd a névjegycserét követően sem mélyült el az ismeretség, hanem az újdonsült ismerős hamarosan egy következő „áldozat” után nézett. Ez a lépés amellett, hogy roppant tolakodónak hat, más okból sem vet jó fényt a kezdeményezőre: névjegyvadászként (kártyagyűjtőként) tüntetheti fel, mely számos nem kívánt (az üzleti hitelesség szempontjából káros) képzettársítást is jelent.
Ráadásul, ha valaki csak levadássza a névjegyeket, de nem tud meg semmit a tulajdonosáról, amellett, hogy komolyabb benyomása sem lehet arról, beszélgetőtársa valójában mivel is foglalkozik, mennyire hiteles, megfosztja magát a kapcsolatépítés egy fontos lehetőségétől is: ő ismertessen össze másokat.
Lehet, hogy az új ismerős számunkra nem potenciális üzlet partner (egyenlőre), de egy ismerősünknek igen. Ilyenkor jó ötlet a beszélgetés végén azzal elkérni beszélgetőtársunk névjegyét, hogy a beleegyezésével szeretnénk tovább adni másnak.
Így nem lesz tolakodó
Figyeljünk arra, hogy a névjegycsere kezdeményezése soha se legyen tolakodó. Ne elkérjük a másik névjegyét, hanem elegánsan – „engedélyt kérve” - ajánljuk fel a névjegyünket, utalva arra, hogy miért is gondoljuk, hogy a jövőben partnerünk számára értékes lehet az ismeretség.
Ha csak nincs komoly oka az ellenkezőjét gondolnia, partnerünk a „viszonosság normája” okán szintén át fogja nyújtani a névjegyét, erre való külön felszólítás nélkül. Ha erre nem látnánk hajlandóságot, ne erőltessük.
S ha névjegycserére kerül sor:
- Legyen mindig kéznél a névjegytartónk és abból varázsoljuk elő a kifogástalan állapotú, aktuális adatokat és információkat tartalmazó névjegyünket. (Nem kelt jó benyomást, ha a retikülbe mélyedve, vagy végigtapogatva az összes zsebet keresgéljük a névjegytartót.)
- Lehet, hogy több névjegyünk is van, akár magán, akár céges névjegy, vagy társadalmi szervezet képviselőjeként. Ne zavarjuk össze partnerünket azzal, hogy egy csokorra való – beszélgetésünkhöz nem is kapcsolódó – névjeggyel látjuk el.
- Noha elegáns megoldás lehet „közvetítői” szándékunk okán elkérni partnerünk névjegyét, ám súlyos balfogás azzal adni névjegyet beszélgetőtársunknak, hogy adja tovább az ismerőseinek.
- A névjegyet úgy nyújtsuk át, hogy a szöveg partnerünk felé nézzen, így ő, a névjegy forgatása nélkül, azonnal olvasni tudja azt.
- Külföldi partnerek esetén jó megoldás a két nyelvű névjegy. Ilyenkor jó ötlet, ha az egyik oldal angol nyelvű, a másik, a partner országának nyelvén olvasható.
- Mindig a partnerünk nyelvén íródott oldalával nyújtsuk át a névjegyünket.
- A kapott névjegyet mielőtt eltennénk, számos más országhoz hasonlóan, nálunk is illik egy rövid ideig „tanulmányozni”. Majd ezt követően eltenni a névjegytartóba.
Egy-egy kellemes találkozást és beszélgetést követően, pár napon belül e-mailben is felvehetjük a kapcsolatot új ismerősünkkel. Ez a kapcsolatfelvétel még ne az üzletről szóljon, inkább a korábbi kellemes társalgás, elegáns megerősítése legyen.
Erdős Zsuzsanna üzleti etikett tanácsadó és coach
