A civil szféra, illetve egyes civil szervezetek politikához való viszonya az elmúlt évek visszatérő közéleti témája. Az állampolgárok civil szférához való viszonyáról, a szervezetekbe vetett bizalmáról ugyanakkor mindeddig nem álltak rendelkezésünkre megfelelően friss és pontos adatok.
A Medián által készített reprezentatív felmérésen alapuló jelentésből kiderül, hogy bár a „civil szervezet”, mint fogalom meglehetősen homályos, az emberek – helyesen – leginkább az egyesületeket és az alapítványokat azonosítják ilyenként, főleg akkor, ha ez nevükben is szerepel. Nemcsak a TASZ-t és a Magyar Helsinki Bizottságot, de a Vöröskeresztet is kb. fele-fele arányban tartották civilnek, illetve nem civilnek. A szakszervezeteket, kamarákat és a munkaadói érdekképviseleteket pedig a válaszadók több mint háromnegyede nem tartja civil szervezetnek.
Segítsenek és politizáljanak!
Az emberek szerint a civilek legfontosabb feladata segíteni a rászoruló társadalmi csoportoknak, illetve lehetőséget adni az állampolgároknak, hogy maguk is tehessenek a közjóért. A megkérdezettek ugyanakkor azt is kifejezetten fontosnak tartják, hogy a civilek politikai kérdésekben is állást foglaljanak. Bár az ellenzéki szavazóknál kisebb mértékben, de még a kormánnyal szimpatizálók szerint is egyértelműen szükséges, hogy a civil szervezetek megnyilvánuljanak közéleti kérdésekben, és megfogalmazzanak javaslatokat a politikusok számára.
A kormányzat és a civil szféra viharos viszonyának fényében meglepő eredmény, hogy a válaszadók kétharmada szerint fontos, hogy a civil szervezetek tevékenységükkel felhívják a figyelmet az állami szervek és a kormány hiányosságaira, hibáira. Ezt még a kormánnyal szimpatizálók 60 százaléka is így gondolja.
Ki segít a segítőknek?
Jelentős többségben vannak azok, akik nyitottak arra, hogy civil szervezetet támogassanak (70%). Ugyanakkor csupán 36 százalék jelezte, hogy ezt korábban már megtette, többségében 1 százalékos felajánlások útján.
A válaszok alapján az ismerethiány az, ami leginkább akadályozza az embereket a segítségnyújtásban (egyszerűen kevés információjuk van a szervezetekről és azok munkájáról), míg a civilek munkája iránti bizalmatlanság vagy kételkedés csak a megkérdezettek negyedénél merült fel. Ez összecseng azzal, hogy országos civil szervezetet csak minden harmadik ember tudott megnevezni, helyit pedig még ennél is kevesebben.
Az egyes témák elfogadottsága is nagy szórást mutat. A legtöbben a környezetvédelemmel, a gyermekek jogaival vagy az egészségüggyel foglalkozó szervezetek támogatását tudnák elképzelni, az utolsó két helyen pedig az LMBT- és a nemzeti kisebbségek ügye szerepel.
A kutatásból az is kiderül, hogy egy szervezet melletti elköteleződés tovább erősíti a civil szférába vetett hitet: azok, akik korábban már támogattak valamilyen formában civil szervezetet, témától függetlenül a jövőben is jelentősen nagyobb eséllyel tennének így. Van tehát mire építeniük a szervezeteknek, de erőfeszítéseket kell tenniük maguk, munkájuk és eredményeik jobb megismertetéséhez – jegyzik meg a kutatás készítői.
