A szakirodalom arról beszél, hogy korai keléssel, hideg zuhannyal, mozgással készülünk fel a legjobban a munkanapra. Ez elvben bizonyára így van – a gond csak az, hogy mindenkinek más az életritmusa, az emberek különböző napszakokban tudják elérni a legjobb teljesítményt.
Hogy megtudjuk, mikor van a miénk, némi fáradságra van szükség. Vezessünk pár hétig naplót és jegyezzük fel, mely órákban tudtuk a legjobban, leggyorsabban elintézni feladatainkat, mikor éreztük magunkat a legjobban, voltunk leginkább motiváltak. Feltehetően meg fogunk lepődni: kiderül talán, hogy nem reggel, vagy délelőtt, hanem éppen délután, vagy akár este fog leginkább az agyunk, bírjuk leginkább a gyűrődést.
Így próbáljuk ennek megfelelően beosztani a napirendünket. Persze kevés még a munkahely, ahová tetszésünk szerint bejárhatunk, ha egyébkénr rendben elvégezzük a dolgunkat, de szervezhetjük a munkánkat úgy, hogy „csúcsidőnkre” jusson a neheze. És óvjuk is meg ezt az időt: kerüljük lehetőség szerint el, hogy akkor kelljen értekezni mennünk, látogatókat vagy telefonhívásokat fogadnunk.
A munkaszervezésnél, ha vezetők vagyunk, lehetőségeink viszonylag korlátozottak, hiszen gyakran óránként van valamilyen találkozó, tárgyalás és a többi. Ezen csak annyit könnyíthetünk, ha gondoskodunk arról, hogy a nehezebbnek látszó megbeszélésekre, egyebekre több időt hagyunk. És nagyon szerencsés, ha időnként szabadon marad egy teljes nap. Akkor lesz időnk gondolkodni, tervezni.
Végül: ha sikeresen akarunk dolgozni, sikeresen pihenjünk is... Ne vigyünk haza munkát a hét végére és vegyük ki egészben a szabadságunkat – sokkal termékenyebben tudunk majd dolgozni utána – különösen a saját csúcsidőnkben...
(Forrás: jotform.com)
,
