Az üzleti folyamatok manapság olyannyira nemzetközivé váltak, hogy teljesen természetes az egyes szereplők számára, ha egy adott ügyletben más állampolgárságú, illetve anyanyelvű személyek, vagy külföldi vállalatok állnak a túloldalon. Az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértőjével megvizsgáltuk a szerződéskötés legfontosabb szempontjait.
A határon átnyúló üzleti kapcsolatok esetében klasszikusan azzal az alapfelállással találkozunk, hogy a potenciális üzleti partnerek, illetve képviselőik nem beszélnek egyetlen közös nyelvet sem. Dacára az angol nyelv nemzetközi kereskedelemben betöltött domináns szerepének, a kis- és középvállalatok szintjén korántsem magától értetődő az idegen nyelv ismerete. A szükséges nyelvismeret hiánya ugyanakkor nem kell, hogy gátat szabjon a felek együttműködésének és írásbeli megállapodásának, ha egyébként az ügylet megkötése mindkettejük jól felfogott üzleti érdeke.
Mit mond erről a magyar jog?
Egy olyan szerződés esetében, amely közös nyelvet nem beszélő felek között jön létre, mindenekelőtt a Ptk. idevonatkozó rendelkezéséből érdemes kiindulni, amely kimondja, hogy amennyiben adott egy személy, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, abban az esetben magából az okiratból ki kell tűnnie annak, hogy az okirat tartalmát vagy egy tanú, vagy az okiratot hitelesítő személy a nyilatkozó személynek megmagyarázta. Ennek hiányában az írásbeli jognyilatkozat érvénytelen – mutat rá dr. Nyitrai Tibor, act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.
Az idézett szabály korábban értelmezési kérdéseket vetett fel, ugyanis megvolt az elvi lehetősége annak, hogy a semmiségi okra a nyilatkozattevő fél hátrányára is hivatkozni lehessen. 2016 júliusától ugyanakkor a Ptk. kiegészült egy olyan rendelkezéssel, amely egyértelmű helyzetet teremt, hiszen rögzíti, hogy az érvénytelenségre kizárólag a nyilatkozattevő személy érdekében lehet hivatkozni.
Szeretnék szerződést kötni külföldi partneremmel. Hogyan csináljam?
Tegyük fel, hogy egy lengyel cég hazánkban szeretne egy építőipari beruházást megvalósítani és a kivitelezési munkálatok elvégzésére megállapodna egy magyar vállalkozással. A lengyel cég elöljárói Magyarországra érkeznek a kivitelezési szerződés aláírása céljából – adódik a kérdés: hogyan nézzen ki a szerződés szövege? A Ptk. fenti előírása miatt alapvetően két út kínálkozik a felek számára:
A felek megszerkesztik a szerződést kizárólag magyar nyelven, majd a végleges változatot aláírja mind a magyar, mind a lengyel fél. Ahhoz, hogy az ily módon előkészített okirat érvényes legyen, az szükséges, hogy azt vagy tanúk, vagy egy hitelesítő személy aláírásukkal lássák el, illetve magából az okirat szövegéből ki kell tűnnie annak, hogy valamelyik tanú, illetőleg a hitelesítő személy (pl. ügyvéd vagy közjegyzői okiratba foglalás esetén a közjegyző) elmagyarázta a szerződés tartalmát a magyarul nem beszélő lengyel cégvezetőknek.
A jogszabály megfogalmazása szerint az okirat tartalmát kell megmagyarázni a
A másik megoldás, hogy a szerződő felek kétnyelvű okiratot készítenek és a szerződéses rendelkezéseket magyar, illetve lengyel nyelven egyaránt rögzítik. Ebben az esetben nem szükséges tanú, illetve hitelesítő személy közreműködése, a felek minden további nélkül érvényes megállapodást köthetnek egymással függetlenül attól, hogy nem beszélnek közös nyelvet.
Ezen megoldás alkalmazása esetén mindössze a fordítási pontatlanságból eredő eltérések jelenthetnek kockázatot, amely eltérések nem is feltétlenül emberi mulasztásra vezethetők vissza: előfordul, hogy egy adott szakkifejezés különböző nyelvi megfelelői között árnyalati eltérések lehetnek, amelyeknek azonban egy jogvita esetén jelentőségük lehet. Két- vagy többnyelvű okiratok alkalmazásakor – az értelmezésből fakadó problémák, illetve a váratlan helyzetek megelőzése érdekében – feltétlenül javasolt annak rögzítése a szerződésben, hogy értelmezési kérdések felmerülése esetén mely változat az irányadó – zárta gondolatait dr. Nyitrai Tibor.
