A munkavállaló a Munka törvénykönyve (Mt.) alapján végkielégítésre jogosult abban az esetben, ha a munkaviszonya az ott meghatározott jogcímeken szűnik meg. Ezek a jogcímek pedig a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, valamint az úgynevezett jogviszonyváltás. Utóbbi azt jelenti, hogy a munkáltató az Mt. hatálya alól kikerül. Ebből a felsorolásból kitűnik egy fontos dolog. Abban az esetben, amikor a munkavállaló szünteti meg a munkaviszonyát felmondással, nem keletkezik végkielégítésre való jogosultság! Nem érdemes tehát a gyermekvállalás céljából fizetés nélküli szabadságon lévő kismamáknak sem kapkodni, ha a munkáltatójuk velük közli, hogy keressenek más állást, mert nem várják őket vissza. Amennyiben ugyanis ők szüntetik meg a munkaviszonyukat, elveszítik a jogosultságukat.
A Mt. a végkielégítéssel kapcsolatban egyetlen kivételt ismer, amikor a munkavállaló felmondása esetén is jár számára végkielégítés: ha a munkavállaló azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkaviszonyát. Ebben az esetben természetesen súlyos oknak fenn kell állnia, illetve a munkavállalónak az ok felmerülésétől számított 15 napos határidőn belül kell lépnie. Erre azonban ritkán adódik szerencsére ok. Amennyiben mégis adódna, a munkavállaló általában munkaügyi per keretében érvényesítheti az igényét, hiszen a munkáltató önkéntes teljesítésére ilyen rossz viszony esetén nem számíthat – hívta fel a figyelmet Kéri Ádám, a KRS Ügyvédi Iroda ügyvédje, a HR Portálon megjelent szakértői cikkében.
A végkielégítésre jogosító idő nem azonos a munkaviszony teljes hosszával. Annak végső pontja ugyanis a felmondás közlése, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése. Ezen túlmenően a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő hosszának meghatározásakor a munkaviszony időtartamából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a szülési szabadság teljes tartamát, a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság teljes tartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartamát. Látható, hogy a gyermekvállalást a munka díjazásával összefüggésben is támogatja a jog, hiszen a fizetés nélküli szabadságok hosszú ideje jogosító időnek számít. Ha viszont ez a helyzet, ne járjunk el meggondolatlanul.
A cikk teljes formában itt olvasható!
