Dr. Erdei Anna, immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja az Akadémikus portrék - Nők a tudományban című portrékötetben elmondta, mennyire megtisztelő számára, hogy beválasztották ebbe a "férfivilágba". Az immunológus kihangsúlyozta: "(...) egy nőnek, ahhoz, hogy ugyanazt elérje, jóval többet kell teljesítenie."
Dr. Oláh Edit onkogenetikus, biológusként lett az MTA Orvosi Osztályának javaslatára az MTA levelező tagja. Az Országos Onkológiai Intézet Molekuláris Genetikai Osztályának vezetője így vall a tudóspályáról a róla készült portrékötetben: "nehéz élni, talpon maradni, tudós hölgynek lenni."
Több akadémikus hölgy vélekedik úgy, hogy megfelelő szabály hiányában továbbra is a férfiaknak kellene az akadémiai jelölésnél figyelembe venniük azt, hogy vannak olyan kiemelkedően teljesítő nők is, akik ugyanúgy érdemesek az akadémiai tagságra, mint a férfi pályatársak. A tagságra történő jelölésnek és döntésnek azonos elvárások szerint, a tudományos teljesítmény alapján kell történnie, s ezért függetlenül a nemtől.
Családbarát intézkedések az MTA-nál
A munka és a család összeegyeztetésének ára van, s ez alig kerülhető meg. Az intézményi megoldások ugyan sokfélék, sok szakember szerint a kvótánál többet javítana a kutatónők helyzetén, ha több családbarát munkahely létezne. Éppen ezt ismerte fel a Magyar Tudományos Akadémia is és 2009 májusa óta segíti a gyermeket nevelő hölgyek kutatói életpályáját - példát adva ezzel a magyar kutatás-fejlesztési intézményrendszer egészének. A család és karrier összeegyeztetését lehetővé tevő környezetet alakítanak ki az életszakasznak megfelelő terheléssel, arányos értékeléssel, rugalmas munkahelyi feltételek biztosításával. Ezek közé tartozik a munkahelyi részidős jelenlét, ami nem azonos a részmunkaidővel, s az otthon ellátott munkahelyi feladatok feltételeinek, például az informatikai felszereltségnek a javítását takarja. Az Akadémián bevezetett intézkedések közé tartozik az is, hogy az ösztöndíjaknál, fiatal kutatói álláshelyek betöltésénél a kisgyermeket nevelő kutatónők esetében (a gyermekkel otthon maradó kutatóknál is) gyermekenként két évvel meghosszabbodik a korhatár.
Jelzésértékű az is, hogy kidolgozták azt a kutatói életpálya-modellt, amelynek részeként biztosítható a könnyített munkahelyi terhelés a PhD értekezés és az MTA doktori cím elnyeréséhez szükséges munkák elkészítésének idejére, s a gyermekgondozási szabadság után visszatérők esetében a kutatási területnek és a családi feladatoknak egyaránt megfelelő munkarend alakítható ki. A vezetővé válást segítő intézkedések és a pályasikeresség megítélésénél a gyermeknevelési időszakot figyelembe vevő kritériumok is az életpályamodell részét képezik. A keretek adottak, a kutatónőkön és vezetőiken múlik a megoldás.
Családi támogatással nincs lehetetlen
Ahhoz, hogy egy kutató több gyerek vállalása mellett is képes legyen kimagasló szakmai teljesítményre, a családbarát munkahelyen kívül rendkívüli szorgalomra, kitartásra, hihetetlen akaraterőre, egészséges önbecsülésre, szakmai rátermettségre van szükség, ugyanúgy, ahogy egy jó nagy adag szerencsére és a családtagok közötti együttműködésre. Ha egy kutatónő a világtól csak keveset, a családjától viszont nagy segítséget kap, bármit képes elérni - legalábbis ez olvasható ki az akadémikus portrékból, pályafutásokból.
Erdei Anna immunológus a gyerekek megszületése után fél évvel ott folytathatta a kutatást, ahol abbahagyta és egyik gyerek miatt sem hagyott ki nagy időintervallumot. "Kell egy megértő, kooperáló férj és legalább egy odaadó nagymama, de ha kettő van, az még jobb" - mondta a tudós. Oláh Edit sem esett ki sok időt a munkából, mindössze egy évig volt GYES-en, s közben tette le az egyetemi doktori vizsgáit. Családja nagyon büszke akadémiai tagságára. Bevallása szerint sokat köszönhet férjének, aki legfőbb támasza az életben.
Sőt, több kutató portréjában lehet arról olvasni, hogy a külföldi ösztöndíjakat, munkákat is családjukkal együtt vállalták, ez pedig feltételezi a kölcsönös tiszteletet és együttműködést. Bár Csépe Valéria úgy véli, hogy pályafutásának kezdetét a lassú előrejutás jellemezte a gyerekvállalás miatt, ő is családjának, mindenekelőtt férjének támogatását emeli ki. Ugyanakkor pontosan tudja, hogy a jelölők és a választók, vagyis a Közgyűlés az, akiknek akaratából 2008-ban, a Magyar Tudományos Akadémia történetében első nőként főtitkárhelyettes, azaz a három választott főállású vezető egyike lett. - Büszkén és örömmel fogadtam el a jelölést, mindenekelőtt azért, mert az Akadémia a családom után az életem egyik legfontosabb része - fogalmaz Csépe Valéria.
Kutatói pályafutása első ránézésre egyenesen ívelt felfelé. Az akadémikus tagságig, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkereszt kitüntetéséig, az MTA doktora címig vezető út azonban közel sem volt akadálymentes: - Úgy tűnhet, hogy soha semmi miatt nem torpant meg a nagy kutatói lendület, pedig nem így van. Amíg a fiaim el nem érték a kiskamaszkort, lassabban haladtam a pályán, s csak az utolsó évtized hozta meg számomra a címekben és díjakban is megjelenő elismeréseket. Nem lassan, egyenletesen, hanem a férfiak korai karrierszakaszára jellemző ívben - tekint vissza pályájára a professzor.
Talán amiatt is sikerült összeegyeztetnie a munkát a családi életével, mert a mai gyermekvállalási életkornál fiatalabb korban szülte a két fiát. Miközben életének e két főszereplője határozta meg a korai kutatói éveket, a kutatás sem maradt el. - Éjszaka írtam a disszertációkat, publikációkat. Ezt természetesnek tartottam, s tartom ma is, hiszen a gyermekkor hamar elszalad, a kutatás viszont megvár, jóllehet a szakmai tudás az, amit ezalatt sem szabad veszni hagyni - vallja az akadémikus családanya.
Csépe Valériát mindig megtalálták az újabb szakmai kihívások, feladatok, címek, jelölések, azokért nem lobbizott. A karrierépítés helyett kutatómunkájával foglalkozott, mégpedig nagyszerű csapatban. Karmos Györgyöt, egykori mentorát is méltatta, aki egyengette kutatói pályáját.
Így egyeztethető össze a munka a családi élettel
A professzorasszony értelmezésében viszonylag egyszerű a siker "receptje". Találni kell egy olyan hivatást, amely szívvel-lélekkel űzhető, ezért a kudarcok, megakadások csak tovább motiválják az embert. Meg kell találni az életre szóló társat, akivel a közös élet kezdeti súrlódásaiban mindkét fél fejlődik, és ki kell alakítani a családnak egy olyan működését, amelyben mindenki egymást segíti.
- Férjem nem csupán tudomásul vette, vagy elfogadta, hanem segítette is kutatói pályámat, tudva, hogy úgy leszek boldog, kiegyensúlyozott, ha a család mellett kutatok is. Ő az, aki mindvégig bízott bennem, s támogatott - mondja. A professzorasszony férje és gyerekei mellett szüleit, menyeit, 4 éves kislány unokáját is külön említi, amikor bemutatja azt a biztos bázist, amely erőt ad a kihívásokkal való megküzdéshez. - A biztos és jól működő család, s a kiteljesedett pálya nem csupán a szerencse, a hit és a kitartás eredménye. Tenni is kell érte, és sokszor nem is keveset - véli Csépe Valéria.