A Központi Statisztikai Hivatal november 13-án közzétett jelentése a mezőgazdasági termelői árak szeptemberi nagy eséséről azonban arra figyelmeztet, hogy igencsak volatilis ágazatról van szó. Aki ebbe nem csupán az uniós támogatások felszívása céljából vág bele, hanem gazdálkodással (is) akar üzleti sikert elérni, az jól teszi, ha ért is hozzá, vagy legalább a megfelelő tudású és nagyon járatos szakembereket alkalmaz - olvasható a GKI legfrissebb blogbejegyzésében.
A KSH tájékoztatása szerint a mezőgazdasági termelői árak 2013 szeptemberében csaknem 14 százalékkal voltak alacsonyabbak az előző évinél, ezen belül a növénytermesztésé 23 százalékot esett, az állattenyésztésé kicsit magasabb volt a tavalyinál. A FAO statisztikái szerint az élelmiszerárak mind hosszú-, mind rövidtávon jókora kilengéseket képesek produkálni. Az is látszik, hogy az élelmiszerárak 2007 óta – az első generációs bioüzemanyag termelés felfutása miatt - igen magas szinten vannak, így valószínűsíthető, hogy előbb-utóbb bizonyos mértékű korrekcióra kerül sor (amiben a másodgenerációs bioüzemanyagok térnyerése is közrejátszik), ami talán már meg is indult. (A mezőgazdaságon belül is vannak olyan ágaz7atok, ahol jobban megy a gazdálkodóknak!)
A magyar mezőgazdaság számára persze a közelebbi piacok árai a meghatározóak. Az Európai Unió kiegyenlítő mechanizmusai valamelyest ugyan valóban tudják tompítani a világpiaci áringadozások szélsőségeit, de az eltérések nem túl nagyok. Az uniós árindexek kilengései ugyan valamelyest alacsonyabbak, mint a magyar értékek, de mind az közösségi, mind a hazai görbéken megfigyelhető, hogy a növények árai erőteljesen, az állati termékeké valamivel kiegyensúlyozottabban ugrálnak. A magyar agrárak nagyobb mozgása részben a birtokszerkezetből – az önálló, nem szövetkezett kistermelők mindig kiszolgáltatottabbak, mint a nagyok és az integráltak -, részben a fejletlenebb pénzügyi rendszerből adódnak. (Vannak olyan, a mezőgazdaságon belüli ágazatok, amelyekben hagyományosan nagy a szerepünk, az elmúlt években mégis visszaestünk.)
A mezőgazdaság tehát – részben az egyre változékonyabb klíma, részben az agráriumba előszeretettel beavatkozó politika miatt - az iparnál, szolgáltatásnál jóval kockázatosabb üzlet. Ez nem magyar sajátosság. Azonban éppen emiatt a kockázat kezelésének is kialakultak már a jó gyakorlatai. Ezek egy része – pl. a határidős ügyletek, a közraktárak – már hazánkban is megjelent, de a gazdálkodók széles köre nem él velük, hanem egyedi megoldásokkal – időnként szerződésszegésig is elmenő trükkökkel – magában próbál védekezni az agrárpiac ingadozásai ellen, sőt a határidős ügyleteket tavaly télen még meg is nehezítette a törvényhozás.
Az újonnan felállt Nemzeti Agrárgazdasági Kamara például alkalmas lehetne akár arra is, hogy tárgyalásokat szervezzen a termelők, a kereskedők, a bankok és az agrárkormányzat képviselői között a megfelelő technikák kidolgozásáról és hazai meghonosításáról, elterjesztéséről; s megakadályozza, hogy jó szándékú, de hatástanulmányokkal alá nem támasztott egyéni képviselői indítványok tovább rontsák a piaci szereplők helyzetét. A piaczavaró állami beavatkozás helyett a szereplők gyakran maguk is meg tudják oldani a problémáikat.