A minap jelentette be a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Komlóska polgármestere, hogy a településen egy mezőgazdasági programnak köszönhetően megszűnt a munkanélküliség. A helybeliek több mint öthektárnyi földterületet vetettek be, a termés pedig a helyi iskolai és szociális közétkeztetés alapanyagául szolgál majd. Az ilyen és ehhez hasonló helyi kezdeményezésű programok jelenthetik a kitörési pontot a vidéket sújtó munkanélküliségből és nincstelenségből - legalábbis erről tanúskodik több település példaértékű gyakorlata is, amelyet az MTA-KTI megbízásából készült, "A helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok vizsgálata" című kötet tár fel. A könyv szerzői olyan helyi foglalkoztatási megoldásokat kerestek, amelyek ötvözik a piaci és az állami szféra céljait és működési jellemzőit, továbbá megerősítik a helyi közösségeket, így igyekeznek feloldani a társadalmi feszültségeket.
Tartós munkanélküliség szorult be a falvakba
A vidék lemorzsolódásnak több oka is van: egyrészt megváltozott a falu és város kapcsolata, ma már nem a falvak szolgálják ki a nagyobb településeket, mint korábban, másfelől a termelési szerkezet átalakulása hatalmas munkanélküliséget generált, az elmúlt időszakban pedig semmi nem ösztönözte a munkanélkülieket arra, hogy dolgozzanak - mondta Nagy Ferenc munkaügyi szakértő a könyvet bemutató szakmai konferencián.
A kistelepüléseken és a hátrányos helyzetű vidékeken a foglalkoztatottság még az országos szinttől is elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben "szorult be" ezekbe a falvakba, kisvárosokba. A könyvben bemutatott példák azt mutatják, hogy ha a települések a már meglévő termelési hagyományokhoz kötődő, helyi értékekre, tudásra épülő programokat indítanak, azok a munkahelyteremtés mellett a térség gazdaságának fejlesztésére is hatással vannak. A szövetkezeti munka és az úgynevezett szociális (közösségi alapú) gazdaság kiépítéséhez azonban állami segítségre is szükség van.
A falvaknak jelenleg az a legnagyobb problémája, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok - legnagyobb részt az alacsonyan iskolázottak és a romák - számára nincs elegendő értékteremtő munkalehetőség. A szociális munka és a közösségfejlesztés csak esetlegesen jelenik meg az életükben, a vállalati szektor pedig önmagában nem alkalmas arra, hogy tömegesen munkát és megélhetést biztosítson - hangsúlyozzák a kötet szerzői. Szerintük csupán gazdasági eszközökkel nem is lehet integrálni ezeket az embereket a munkaerőpiacra, mivel sokan közülük évek óta nem dolgoztak, nincsenek munkára kész állapotban, így ahhoz, hogy hosszú távon dolgozni tudjanak, testileg és szellemileg is fel kell őket készíteni.
A problémák kétharmada az ország egyharmadára koncentrálódik
A termelő szférában mindössze 1.200.000 ember dolgozik, a munkanélküliek és inaktívak között pedig 900.000 olyan ember van, akinek semmilyen szakképesítése nincs. A 24 év alattiak, a 45-50 év felettiek, a tartós munkanélküliek, valamint az alacsony végzettségűek foglalkoztatásában jelentősen elmarad hazánk az uniós átlagtól, és ehhez jönnek még hozzá a területi különbségek - vázolta a foglalkoztatási helyzetet Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár.
Mint mondta, míg Budapesten, Közép-Magyarországon és a nyugat-dunántúli régióban 4,3 százalékos a munkanélküliség, addig vannak olyan megyék, mint például Borsod vagy Szabolcs Szatmár Bereg, ahol ez 19,5-21,5 százalék. - A problémák kétharmada tehát az ország egyharmadára koncentrálódik, és ha ezeket a problémákat orvosolni akarjuk, a folyamatok mögé kell néznünk - fogalmazott a politikus, hangsúlyozva: ezekben a térségekben egyszerre van jelen az óriási munkanélküliség valamint a szociális ellátórendszer és a foglalkoztatáspolitikai eszközök összemosódásából következő jelenség, ami azt eredményezi, hogy adott esetben egy vállalkozó nem talál magának munkaerőt.
Czomba Sándor kiemelte, hogy azokban a térségekben, ahol a gazdaság, az elsődleges munkaerőpiac nem képes az embereknek munkát adni, ott a közfoglalkoztatás rendszerén keresztül kell ezt biztosítani. Szerinte a szociális szövetkezetek, szociális gazdaságok kiváló terepei annak, hogy a munkanélkülieket alkalmassá tegyék a munkavégzésre. - Hiába próbálnánk meg ugyanis az elsődleges munkaerőpiacra a mostani kondíciójuk alapján elhelyezni ezeket az embereket, három nap múlva táppénzre mennének, vagy nem vállalnák a munkát, mivel csak papíron vannak munkára kész és képes állapotban, de valóságosan nem - mutatott rá az államtitkár.
Sorsfordító települések, térségek
A már említett Komlóskán kívül több olyan település és térség is van, ahol a helyi gazdaságfejlesztés eszközével orvosolták a munkanélküliséget. A kötet négy esettanulmányon keresztül mutatja be e programok sajátosságait, eredményeit.
Az egyik település Belecska, ahol közel másfél évtizede működik egy sikeres falugazdasági - zöldség- és gyümölcstermesztésen alapuló - program, amely a korábbi szociális programból nőtte ki magát, és amely az elmúlt közel tíz évben megszüntette a falu korábbi 40 százalékos munkanélküliségét. Kabai Gergely, a kutatást elkészítő HÉTFA - Pannon Elemző Iroda kulturális antropológusa elmondta, bár sokak szerint a program sikerességét a közelmúltban elhunyt polgármester személye határozta meg, kiderült, hogy ez egy többszereplős, kapcsolati hálóval működő rendszer. A belecskai foglalkoztatási program lényege, hogy az önfenntartásra törekszik. A résztvevők számára nem egyszeri segélyt nyújt, hanem valós mezőgazdasági (bér)munkát, ami a dolgozók számára folyamatos, a megélhetéshez elegendő jövedelmet biztosít munkabér formájában.
Ugyancsak példaértékű Kisvejke mikro-térségének szövetkezeti gyümölcstermelése, amely az elmúlt másfél évtizedben sikeres vidékfejlesztési programmá nőtte ki magát. A program csökkentette a magas munkanélküliséget, és ha állandó bevételt nem is tud nyújtani mindenkinek, jelentős arányú mellékjövedelmet teremt, ami nem elhanyagolható - emelte ki Kabai Gergely. Mint mondta, az, hogy a helyi munkanélküliek kis számban dolgoznak a gazdaságokban, több okra is visszavezethető. Egyrészt sokan elszoktak a munkától, másfelől a tartós munkanélküliek jelentős része szakképzetlen, ami nem teszi lehetővé, hogy akárcsak szezonálisan is el tudjanak helyezkedni, így aztán beszorultak a szociális ellátórendszerbe, amiből nem tudnak kitörni. - Látható, hogy egy ilyen program sem tudja felszámolni a helyi munkanélküliséget, ha nem indul vele párhuzamosan egy mentori program is - mondta a szakember.
A Sorsfordító-sorsformáló komplex munkaerő-piaci program 2009 tavaszán indult a dél-dunántúli regionális munkaügyi kirendeltség szervezésében, ami abból a szempontból egyedülálló, hogy a vidéki munkanélküliek számára a mezőgazdaságban kíván munkalehetőséget adni azáltal, hogy közel egyéves mezőgazdasági képzést nyújt a számukra, és ezt követően egy vagy kétéves időtartamra, különböző önkormányzati szervezetekben, magángazdáknál, vállalkozóknál bértámogatottan helyezkednek el.
"Sorsfordító" település Gyulaj is, ahol a rendkívül magas munkanélküliség miatt a program által foglalkoztatott 10-12 ember munkához juttatása is óriási előrelépést jelent. A zöldségtermesztés mellett gyógynövény termesztésre is leszerződtek egy vállalkozással. Jelenleg arra törekszenek, hogy középtávon olyan gondolkodás induljon el, ami a tartós munkalehetőséget növelheti.
Németh Nándor, a kötet szerkesztője úgy vélekedett, a magyar szociális gazdaságot "még ki kell találni", és kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak hosszú távon is munkahelyet tudjanak biztosítani az ilyen programok. Ennek érdekében szerinte célszerű lenne külön, egyedi szerződéseket kötni azokkal a településekkel, ahol elindult a szociális gazdaság kiépítése, ezzel kiszámíthatóvá válna a munkaerő finanszírozása. Ugyanakkor munkaerő-kölcsönzéssel is foglalkozó szociális vállalatok létrehozását támogatni lehetne bizonyos térségekben, amelyek a képzési, mentorálási problémákat oldanák meg.
