Kétéves tárgyalási folyamat több témájának végére került pont szeptemberben, amikor a G20 csoport kezdeményezésére az OECD tető alá hozta akciótervét a multinacionális vállalatok sokszor átláthatatlan működési struktúrájából fakadó adóelkerülő gyakorlata ellen.
A BEPS (Base Erosion and Profit Shifting, Adóalap-csökkentés és profitátcsoportosítás) akcióterv kiemelt feladatként határozza meg a valódi tartalom nélküli adóstruktúrák megszüntetését, illetve a nemzetközi információcsere hatékonyságának javítását is.
„A BEPS tanulmány jól érzékelteti azokat a sarokpontokat, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítanunk – nyilatkozta Nagy Gabriella, a Mazars Nemzetközi Transzferár Központjának vezetője. Az OECD törekvése jó irányba halad a transzferár-ügyletek értékelésével kapcsolatban, így számos ország azonnal át is ültette az ajánlásokat nemzeti jogrendszerébe. Ezért gondoljuk azt, hogy Magyarország sem fog hosszasan késlekedni.”
Az akciópontok egyik célja, hogy a transzferár-dokumentációk átfogó és hiteles képet nyújtsanak egy vállalatcsoport működéséről, illetve a csoporton belüli tranzakciók nyomon követhetőségéről annak érdekében, hogy egy adott társaság csoportban betöltött szerepe (vagy éppen tényleges szerephiánya) egyértelmű legyen.
A magyarországi adóalanyok az elmúlt években már érzékelhették, hogy az adóhatóság komolyan veszi a transzferár-dokumentációk tartalmát, azokban kifejezetten az összefüggéseket vagy éppen a logikai hibákat keresi, amelyek aztán az kapcsolt felek közötti árazásra hatással lehetnek. Mivel az OECD transzferár-nyilvántartásokkal kapcsolatos akciópontja már szerves részévé vált az OECD Transzferár Irányelveknek, mindenképpen széles körben alkalmazni fogják a világ országai is, de jellemzően az eddig megengedőbb gyakorlatot követő tagállamokban fogja felkavarni az állóvizet.
A transzferár-dokumentációra vonatkozó háromszintű struktúra az alábbi elemekből tevődik össze:
- Masterfile: a magyar szabályozás közös nyilvántartásának fődokumentumához hasonló dokumentáció, amely a vállalatcsoport globális működését általánosságban mutatja be;
- Local file: a magyar szabályozás specifikus nyilvántartásának felel meg, amely a vállalatközi tranzakciók részletes bemutatását és elemzését tartalmazza;
- Country-by-country (CbC) jelentés: új dokumentációs elem, amely minden olyan országra vonatkozóan jelentési kötelezettséget ír elő, amelyben a csoport üzleti tevékenységet folytat.
A fődokumentum célja a vállalatcsoport stratégiájának és általános operatív működésének átfogó bemutatása. Az új iránymutatás megcélozza az olyan területek feltérképezését, mint az immateriális javakkal és a csoportfinanszírozással kapcsolatos tevékenységek. Ennek érdekében megköveteli a fődokumentumtól a szükséges információk mélyebb, részletesebb bemutatását. A jövőben nem elég kizárólag az immateriális javak tulajdonlására vonatkozó információkat ismertetni, be kell mutatni a cégcsoport ezzel kapcsolatos stratégiáját és az ilyen javakhoz kapcsolódó jogok mozgását is.
Nagy Gabriella hangsúlyozta: nem elég az üzleti folyamatokat és a kapcsolt ügyleteket bemutatni, az ezekkel kapcsolatban létrejött szerződések is a dokumentáció részét kell, hogy képezzék. Ezen a ponton pedig joggal vetődhetnek fel kérdések azzal kapcsolatban, hogy szóbeli megállapodások esetén mi az adózó teendője, illetve mekkora adminisztrációs terhet ró ez a nyilvántartást készítő vállalatokra.
A specifikus nyilvántartás (Local file) kötelező elemei közül többek között a vállalatcsoporton belül kötött jelentősebb megállapodásokat, szerződéseket, a csoporton belüli kifizetéseket kell részletesen ismertetni. Tovább szigorodnak a vállalkozási tevékenység és üzleti stratégia, továbbá a kapcsolt felek és tulajdonosi kapcsolataik bemutatásának szabályai.
A cél világos: a részletesebb információ-megosztás segíteni fogja az adóellenőrzéseket, ám a szigorodó dokumentációs szabályozás több problémát is felvet. Kérdés, hogy minden vállalatcsoport képes lesz-e megadni ezt az adatmennyiséget, bizonyos információk pedig üzleti titoknak minősülhetnek, főleg az olyan kapcsolt felek felé, ahol a tulajdonosi összefonódás alacsony.
A magyar adózók időben történő felkészülése azért is fontos, mert az OECD Transzferár Irányelvei a magyar társasági adótörvény alapját képezik, az ajánlások az elfogadásukat követően rövid időn belül beépülnek a hazai jogrendszerbe és megjelennek a NAV gyakorlatában is.
