Egy korábbi egypercesben már szó volt róla, meddig kötelező megőrizni a számviteli, adóügyi és munkaügyi dokumentumokat, azonban a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 2018. december 23-i módosításában a munkaügyi iratok őrzési kötelezettsége is meghatározásra került. Magyarázat az Írisz Office adótervezőitől:
Munkaügyi, illetve társadalombiztosítási irat minden olyan irat, amely a munkaviszony létesítése során, illetve a munkaviszony fennállása alatt keletkezik, továbbá ami a munkaviszony megszüntetéséhez, illetve a munkaügyi bérszámfejtéshez kapcsolódik, például a munkaszerződés, különböző módosítások, bérjegyzékek. Ezen iratok megőrzése kiemelt jelentőséggel bír a munkavállalók nyugdíjba vonulásakor. Ezek az iratok maradandó értékűnek minősültek, ezért selejtezni nem lehetett őket.
Ezentúl azonban a biztosított, vagy a volt biztosított keresetét, jövedelmét tartalmazó munkaügyi iratokat a nyilvántartásra kötelezett foglalkoztató az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követő öt évig köteles megőrizni.
Jelenleg az 1957-ben és az utána születettek esetében az öregségi nyugdíjkorhatár 65 év, így a munkaügyi irataik 70. életévük betöltését követően selejtezhetőek, leghamarabb 2027-ben.
Jogszabályi változás, hogy a nyilvántartásra kötelezett foglalkoztató jogutód nélküli megszűnése (pl. végelszámolás) esetén köteles bejelenteni a munkaügyi iratok őrzésének helyét a székhelye, telephelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek.
Például:
Ha egy 1990-ben született munkavállalót nézünk, aki most 29 esztendős, úgy az ő esetében a munkaügyi dokumentumok 2060-ban selejtezhetőek, feltéve hogy a munkaviszony időközben megszűnt, továbbá a nyugdíjkorhatár nem emelkedett.
További egyperces válaszok a legfontosabb adózási kérdésekre itt olvashatók!
