Az utóbbi időszakban nemzetközi és európai szinten is a befektetési kedv megerősödése érzékelhető a fúziók és cégfelvásárlások (M&A – Mergers and Acquisitions) területén. A nagyszámú M&A tranzakció hátterében meghúzódó tényezők között kiemelkedő a jövedelmezőségi elvárás, így a nagyobb megtérülés és az ehhez kapcsolódó hatékonyságjavulás, valamint erős argumentumnak számít a jelenlegi igen alacsony kamatkörnyezet, ami erősíti a felvásárlási tranzakciók kedvező – esetenként olcsó – finanszírozhatóságát. Természetesen jelentősen eltérőek bizonyos iparágak globális jövedelmezőségi kilátásai. Ezen sok tekintetben az üzleti várakozások szerint a fúziók segíthetnek, legyen szó a műtrágyaiparról, söriparról vagy bármely nagy globális iparágról.
Válság utáni felívelés
„Kétségtelen, hogy 2015-től kezdődően már egy lényegesen aktívabb felvásárlási piacról beszélhetünk, ami a csökkenő kamatoknak és a szükségszerűen emelkedő kockázatvállalási nyomásnak köszönhető. Mind az intézményi, mind a lakossági befektetőknek igen nehéz megszokniuk a nulla vagy éppen negatív kamatkörnyezetet. Így a befektetők szinte ’törvényszerűen’ keresik az alternatívákat, legyen az akár strukturált devizapiaci termék, részvény vagy ingatlanbefektetés” – összegezte Kővágó János, a Grant Thornton Corporate Finance Kft. ügyvezető igazgatója.
Igen élénk az érdeklődés a nagyobb regionális, de a globális ingatlanalapok részéről is a Kelet-Közép-Európában (CEE) és a Délkelet-Európában (SEE) található logisztikai, kereskedelmi és ipari épületek felvásárlása iránt. Az is látható, hogy számottevően csökkentek a hozamelvárások ezeknél a tranzakcióknál.
„Régiónkban a korábbi visszafogottság megszűnni látszik a német nyelvterület országaiból (is), vállalatunk is több ilyen tranzakción dolgozik jelenleg. A magas hozzáadott értékű szektorok – így például a szoftverfejlesztés, az alkalmazott technológia és a biotech/medtech – iránt a világ minden részéről van érdeklődés, legyen az India, Kína vagy éppen Kanada” – fejtette ki Kővágó János.
Vegyes kép a hazai piacon
A magyarországi M&A piac kis méretét mutatja, hogy a magánszektorban keletkező tranzakciók jelentős többsége 5-25 millió euró közé tehető, ami sok európai és főleg globális kockázati tőke (PE) befektetőnek messze a méretküszöb alatti összeg.
A magyar cégek esetében inkább az eladási hullám emelhető ki, ami több tényezőre is visszavezethető. Az ügyvezető igazgató szerint az egyik ok a piaci hiányosság: nincs olyan jól működő tőzsde, ahol kisebbségi tulajdonrész eladásával is friss tőkét lehetne bevonni, vagy részleges (kisebbségi) tulajdonrész értékesítés is lebonyolítható lenne. Innentől kezdve szinte kizárólagos alternatívának számít a pénzügyi és/vagy szakmai tőke bevonása.
Szintén a cégeladások számát növeli, hogy számos magyar – főleg termelő – vállalatnál elérkezett a generációváltás ideje, de a mostani tulajdonos családtagjai nem érdeklődnek a sok esetben évtizedek alatt felépített üzlet iránt, így inkább eladják a vállalkozást. Számos cég pedig a helyi piac korlátai és kockázatai miatt dönt úgy, hogy önálló működés helyett stratégiai partner bevonásával, egy globális társaság tagjaként – de továbbra is helyben működve – lényegesen jobb feltételeket érhet el.
„Az M&A piac másik oldalát tekintve viszont örömmel látjuk, hogy néhány magyar társaság – és itt nem a tőzsdei nagyvállalatokra gondolok – kezd kitekinteni a világba, és ott kezdeményeznek felvásárlásokat, ráadásul nem csak a környező országokban gondolkodnak. Ez természetesen csak azoknál a vállalatoknál reális, ahol erre megvan a megfelelő stratégia és mögöttes szükségszerű háttér” – tette hozzá az ügyvezető igazgató.
