Azt gondolhatnánk, hogy egy munka betöltésénél nem az a fontos, hogy milyen színű az iroda fala? Ez nagy tévedés: ma már egyre lényegesebb szerepet tölt be az iroda a vállalkozások életében: immár nem csak egy hely a munkavégzésre, hanem a cég arculatának, brandjének megjelenítője, és egyben a munkatársak jólétének, elégedettségének záloga is. De hogyan változnak a hazai irodákkal szemben megfogalmazott követelmények, hogyan változik a mi ízlésünk és hogyan felelhetünk meg a megváltozott elvárásoknak? B. Nagy Ferenccel a Stay in Hungary független ingatlan tanácsadó, tervező és bonyolító cég alapító/ügyvezetőjével beszélgettünk.

B. Nagy Ferenc: leáldozott a gyárszemléletnek

Valóban érzékelhető az irodapiacon a munkavállalói igények változása?

- De még mennyire! Mi tíz éve működünk, ez alatt az idő alatt mondhatnám forradalmi változások zajlottak le és még korántsem vagyunk az átalakulás végén. A változás részben abból fakad, hogy már másképp viszonyulunk egy-egy munkahelyhez. Régebben még a munkahely évtizedekre, vagy akár egy életre szólt, addig a mai Y-generációs munkavállalók már egyre gyakrabban váltanak pozíciót. Mindinkább előtérbe kerül az a szemlélet, hogy „csak” egy-egy projekt erejéig csatlakoznak a vállalatokhoz. Ez természetesen az irodákkal szemben is felülírja a korábbi követelményrendszert: előtérbe kerül a kialakításnál a projektalapú szemléletnek megfelelés, a variálhatóság, hogy a futó projektek lezárása után könnyen és egyszerűen átalakítható legyen a tér, készen az új projekt fogadására, ugyanakkor mind nagyobb teret kap a személyesség is az irodatérben, hogy a munkavállalók a magukénak érezzék a teret.

Csak a munkavállalók igényei változtak? A munkáltatóké nem?

- Dehogynem, de már nem az ő igényeik az elsődlegesek. Korábban az irodák inkább gyárszemléletűek voltak, a menedzsment elvárásainak megfelelően készültek, ma már viszont a munkavállalók igényei kerültek előtérbe, így sokkal több ember elégedettségét kell biztosítani. A szó szoros értelmében, meg kell kérdezni a kollégáktól, hogy mik az elvárásaik az irodatérrel szemben.

Kép: Év Irodája,

Mik a válaszok erre a kérdésre?

- Elsősorban legyen kényelmes az irodai bútorzat. Nem lehet elégszer kihangsúlyozni ennek fontosságát, százszor inkább érdemes sokat költeni egy jó székre és inkább spórolni egy asztalon, mint fordítva. Másodszor legyen csend. Érdekes módon ezt főleg a férfi munkavállalók kérik, mivel ők nehezebben koncentrálnak zajos környezetben, mint a nők, harmadszor pedig a megfelelő fényviszonyokat hangsúlyozzák ki minden esetben. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki közelebb ül az ablakhoz, vagy távolabb, így nem praktikus úgy belőni az irodai lámpák fényerejét, hogy mindenkinek ugyanolyan erejű megvilágítást adunk. Aki az ablak mellett ül annak sok, aki távolabb, annak kevés lesz a közös fényerő, érdemesebb egyedi megvilágítással megoldani ezt a kérdést. Rendkívül megnőtt a közösségi terek jelentősége, a konyha, vagy a terasz iránti igény, ahol a munkatársak össze tudnak ülni egy kis trécselésre, pihenésre. Egy házibuliban sem a nappali kanapéján van az igazi mulatság, hanem a konyhában. Ugyanez igaz a munkahelyekre is. Ezek a közösségi terek mindinkább átveszik a közösségépítés feladatait is, nem a HR-nek kell mindenféle csapatépítő programot kitalálnia, egy jól megtervezett, jól kialakított térnek be kell töltenie ezt a funkciót. Ezen felül jönnek az extrák.

- Például a házon belüli mobilitás biztosítása, hogy bárhol leülhet, ahol neki éppen tetszik a laptopjával és kávésbögréjével. Az esetleg több szintes épületben a gyors átjárhatóság a szintek között, akár egy csúszdával, vagy olyan közösségi terek, amelyek szabadidős, rekreációs célokat is szolgálnak, vagy egyéb, a munkahelyhez nem feltétlenül köthető szolgáltatásokat nyújtanak. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges táplálkozás, így biztosíthat a munkáltató egy salátabárt. Vagy, ha testmozgásra van igény, akkor szükség van egy edzőteremre, vagy akár csak néhány szobakerékpárra. Az a tapasztalatom, hogy mindinkább felértékelődik az idő jelentősége: azaz a munkahely és az otthon között ne kelljen még egy harmadik helyre beugrani. Így ha helyben van a fitneszterem, a zöldséges, vagy a meg tud vacsorázni a munkavállaló, az nagyban növelheti az elégedettségét.

Említette, hogy nő a személyesség, az egyedi igények jelentősége, ugyanakkor a házon belüli mobilitás is nagyobb szerepet kap. Hogyan lehet biztosítani a személyes munkateret egy irodában, ahol bárki leülhet bármelyik asztalhoz?

- Érdekes, hogy más országokban nem nyilvánul meg ekkora ellenállás az ún. „clean desk” policy ellen, azaz hogy a munkavállaló nem tarthat személyes tárgyakat, van olyan cég is, ahol ezt kimondottan tiltják. Azonban a léleknek nem lehet határokat szabni, ezért a cégeknek is jobb, ha engedélyezik a személyességet. Erre szolgálhat például, hogy minden munkavállalónak adnak egy szekrényt, vagy egy dobozt, amibe elpakolhatja személyes holmiját, amikor este, vagy hétvégén elmegy, és amikor legközelebb bejön, akkor kipakolhatja a családi fényképet. De az irodák kialakításánál is ügyelni kell arra, hogy legyenek kis személyes zugok éppúgy, mint olyan terek, ahol egy néhány fős csapat összeülhet. Játszani kell a terekkel.

Élvezetesebb lehet ilyen irodákat tervezni, mint „gyárszemléletű” tereket.

- Tény, hogy sokszor nem könnyű összeegyeztetni az igényeket, sokan még mindig a rend, a fegyelem, az elrettentés erejében hisznek, holott az irodaterekben is inkább a lélekre kell hatni. Mi mindig arra törekszünk, hogy olyan munkahelyeket hozzunk létre, amelyekbe jó belépni, jó leülni, olyat, ahol mi is szívesen dolgoznánk.