Amikor magyar ételekről beszélünk, javarészt paprikaalapú dolgok kerülnek előtérbe. Mindegy, hogy egy bográcsos étel (pörkölt, gulyás) vagy egy konyhában készített paprikás krumpli lesz a terítéken, szinte borítékolható, hogy a végeredmény jócskán igényel fűszereket.
A következő bejegyzésben górcső alá vesszük a magyarok egyik kedvenc fűszerét, a pirospaprikát. Megnézzük, honnan is ered, mióta vagyunk rajongói, és hogy milyen módokon tudja a legtöbbet hozzáadni az ételeinkhez.Mióta szereti a magyar ember a paprikát?Sok más növényhez hasonlóan a paprika is Kolumbusz Kristóf kalandos utazásainak köszönhetően juthatott el Európába. Eleinte csupán dísznövényként tartották. Még a 16. századból is vannak feljegyzések, miszerint Széchy Margit főúri kertjében tartották a paprikát, bár a neve akkor még vörös tökbors volt. Mivel kimondottan melegigényes növényről beszélünk, a nagybani termesztés és a nemesítés az Alföldön kezdett el népszerűvé válni, azon belül is Szeged környékén. Ugyan mára nem vagyunk a legnagyobb termesztők között, a 17. században a fűszerpaprika-termelés éllovasainak számítottunk.Ön mennyire tudatosan válogatja meg a fűszereket, amik az ételekbe kerülnek? Fontos a jó minőség és a megbízhatóság? Akkor nézze meg a Házi Arany fűszerpaprika kínálatát, ahol válogatott, hazai paprikából készült termékekkel találkozhat!Milyen hatóanyagok vannak a paprikában?A korai népi gyógyászatban megfigyelték, hogy a reumatikus tünetekre enyhítő hatással bír a fűszerpaprika, valamint a nagy kolerajárvány alatt megelőzésképpen is fogyasztották. Később tudományosan igazolták, hogy a paprikában található kapszaicin gördülékenyebbé teszi az emésztést, a benne található magas A-, B- és P-vitamin tartalom támogatja az erek egészségét, valamint számos ásványi anyagot is tartalmaz ez a remek fűszernövény.Hogyan dolgozzák fel a fűszerpaprikát?A paprikatermesztés korábban alföldi sajátosság volt. Egyes városok környékén sokkal nagyobb sikerrel tudták termeszteni a növényt, valamint a szabadföldi technikákat is előszeretettel őrizték meg a tájegységeken. Ezeket az alapokat tulajdonképpen ma is megtalálhatjuk a jelenlegi termelőknél.A beérett növények alapvetően nagyon csípősek voltak, így némileg szelidíteni kellett rajtuk, hogy fogyaszthatóvá váljanak. Ennek érdekében kezdték el a terméseket szárítani, majd őrölni. Menete a következő volt:Nyár végén leszüretelték a paprikákat, amiket hosszú füzérekre fűztek. Ameddig lehetséges, szabad levegőn, napfényen szárították, télrepedig kemence mellé tették. A teljesen kiszáradt terméseket zsákokba tették, megtaposták, átrostálták, majd egy famozsár segítségével porrá őrölték. A 19. századra ipari méreteket öltött a paprikatermesztés Magyarországon. Egyre jobban tudták befolyásolni a termék csípősségét, és egyre több őrlőmalom is létrejött, hogy ki tudják szolgálni az ország igényeit.Ha Önnek is elfogyott otthon a paprika, nézzen körül a Házi Arany kínálatában!
