Hogyan érheti el a munkáltató azt, hogy a munkavállaló rövidebb vagy hosszabb ideig alkalmazásában maradjon?
Előrebocsátom, hogy természetesen a munkáltatók többféleképpen elérhetik ezt a célt, például jó munkakörülmények, valamint feltételek biztosítása révén, illetve a munkavállalókat ösztönző kedvező jutalmazási vagy premizálási programok kidolgozásával. Ugyanez a hatás elérhető azonban néhány kevésbé kézenfekvő munkajogi megoldás alkalmazásával is.
A gyakorlatban tipikus, hogy a felek határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesítenek, pedig már önmagában az, ha a munkáltató a munkavállalóval határozott idejű munkaszerződés köt, azzal az eredménnyel jár, hogy munkavállaló nehezebben szüntetheti meg a munkaviszonyát felmondással.
Emellett mind határozott, mind határozatlan időre létrejött munkaviszonyoknál lehetőség van arra, hogy a munkavállaló felmondási joga legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított 1 évig kizárásra kerüljön - a felek az erre vonatkozó megállapodásukban rögzíthetik a munkavállaló kötbérfizetési kötelezettségét is arra az esetre, ha a munkavállaló a munkaviszony kezdetétől számított 1 éves időtartam alatt mégis megszüntetné munkaviszonyát. Illetve a munkavállaló felmondási ideje is meghosszabbításra kerülhet legfeljebb 6 havi felmondási időre.
Melyek a határozott időre szóló munkaszerződés megkötésének szabályai, illetve előnyei?
Határozott idejű munkaviszony legfeljebb 5 éves időtartamra köthető, azzal, hogy a határozott idejű munkaviszony tartama annak meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg az 5 évet, illetve az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított 6 hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát az 5 év számításánál össze kell számolni.
Amennyiben a munkáltató a munkavállalóval határozott idejű munkaszerződést köt, nagyobb biztonsággal számolhat azzal, hogy a határozott idő tartama alatt a munkavállaló az alkalmazásában marad. A jogszabály alapján mind a határozatlan, mind a határozott időre létrejött munkaviszony megszüntethető felmondással (a korábbi szóhasználat szerint rendes felmondással). Amíg azonban a munkavállaló a határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással indokolás nélkül megszüntetheti, és ilyen esetben a munkavállaló munkaviszonya a felmondási idő elteltével (amely alapesetben 30 nap) megszűnik, addig a határozott idejű munkaviszonyt felmondással a munkavállaló csak úgy megszüntetheti meg, hogy felmondását indokolni köteles. A határozott idejű munkaviszony munkavállalói felmondása csak akkor jogszerű, ha arra igazolhatóan olyan okból kerül sor, amely ok miatt a munkaviszony fenntartása a munkavállaló számára lehetetlen, vagy körülményeire tekintettel, aránytalan sérelemmel járna. Például tipikusan ilyen ok a munkavállaló magánéleti, személyi családi körülményeiben beálló változás (munkavállaló egészségi állapotában beálló változás, hozzátartozó ápolása, gondozása), de ide tartozhat például a munkaviszony lényeges, a munkáltató által egyoldalúan módosítható elemeinek megváltoztatása is.
Megjegyzendő, hogy a határozott idejű munkaviszony a határozott idő tartama alatt nagyobb biztonsággal biztosítja ugyan a munkáltató munkaerő-, illetve szakember-szükségletét, a munkáltatónak azonban, ha határozott idejű munkaszerződést köt a munkavállalóval, számolni kell azzal is, hogy saját maga is nehezebben szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt. Erre ugyanis csak a felszámolási- vagy csődeljárás tartama alatt, vagy a munkavállaló képességére alapított okból, vagy akkor kerülhet sor, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.
A felek megállapodhatnak abban, hogy a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg. Ennek időbeli korlátja legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított 1 év. Egy ilyen megállapodás során lehetőség van megállapodni abban is, hogy a munkavállaló kötbért köteles fizetni a munkáltató részére, ha a munkaviszony kezdetétől számított 1 éves időtartam alatt mégis megszünteti a munkaviszonyát felmondással. Megjegyzem, hogy a bírósági gyakorlat maximum 3 havi alapbérnek megfelelő kötbér kikötését tarja elfogadható mértékűnek.
Milyen rendelkezések vonatkoznak a felmondási idő meghosszabbítására?
A felmondási idő főszabály szerint mind a munkáltató, mind a munkavállaló felmondása esetén 30 nap, amely időtartam a munkáltató felmondása esetén a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt figyelembe véve meghosszabbodik: 3 év után 5 nappal, 5 év után 15 nappal, 8 év után 20 nappal, 10 év után 25 nappal, 15 év után 30 nappal, 18 év után 40 nappal, 20 év után 60 nappal. A felek ezektől a rendelkezésektől megállapodásukkal eltérhetnek és hosszabb, legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak. A munkavállaló felmondása esetén a teljes felmondási időt köteles ledolgozni, így a munkáltató tehát a 30 napos felmondási idő helyett, akár a munkavállaló felmondása közlését követő naptól számított 6 hónapig biztosíthatja munkaerő-szükségletét.
Megjegyzendő, hogy amennyiben a felek a munkaviszony munkáltató általi felmondása esetére állapodnak meg 6 havi felmondási időben, akkor e jogintézmény biztosítja ugyan a munkáltató munkaerő-, illetve szakember-szükségletét, a munkáltatónak azonban számolnia kell azzal is, hogy e meghosszabbított felmondási idő alatt köteles a munkavállaló részére munkabért fizetni.
A fentiekről milyen formai követelmények megtartása mellett állapodhatnak meg a felek?
Figyelemmel arra, hogy a határozatlan vagy határozott idejű munkaviszony létesítésének kérdése, a munkavállaló felmondási jogának kizárása, illetve a felmondási idő esetleges meghosszabbítása általában a munkaviszony létesítésekor merül fel, ezekről a kérdésekről a felek tipikusan a munkaszerződésben állapodnak meg, amelyet főszabály szerint írásba kell foglalni. Ha e kérdések rendezésére nem a munkaszerződésben kerül sor. például ha a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdete (munkába állás napja) között hosszabb időtartam telik el, és a felek ez alatt az időtartam alatt állapodnak meg a munkavállaló felmondási jogának kizárásáról vagy a felek a munkaviszony fennállása alatt állapodnak meg a felmondási idő meghosszabbításáról - akkor is irányadó az írásbeli forma, mivel a felek ilyen tartalmú megállapodása az eredetileg nem ilyen tartalommal létrejött munkaszerződés-módosításának tekintendő, amelyre a törvény szintén kötelezővé teszi az írásbeliséget. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés, vagy munkaszerződés-módosítás érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést, vagy munkaszerződés-módosítást követő 30 napon belül - hivatkozhat.
Kiemelendő, hogy a fenti esetek csak azzal a hatással járhatnak, hogy a munkavállaló nem vagy nehezebben szüntetheti meg a munkaviszonyát felmondással (a korábbi szóhasználat szerint rendes felmondással), az említett jogintézmények azonban nem korlátozzák a munkavállaló azon jogát, hogy a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntesse, ha annak törvényi feltételi fennállnak. Tehát abban az esetben, ha a munkáltató a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy ha a munkáltató egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Melyek a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei?
Ilyen esetben a munkáltató a jogellenes munkaviszony-megszüntetéssel kapcsolatos igényei érvényesítése érdekébe pert kell, hogy indítson. A munkáltató kérheti a bíróságtól, hogy határozatlan idejű munkaviszony esetén a bíróság kötelezze a munkavállalót a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére, határozott idejű munkaviszony esetén pedig a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére. Emellett a munkáltató ebben a bírósági eljárásban a jogellenes munkaviszony-megszüntetésből eredő kárának a megtérítését is kérheti, amennyiben ilyen kára felmerült.
