Az elmúlt években nagy múltú márkákat vettek meg kínai pénzekkel. Ilyen volt a Volvo, a Pirelli, a Club Med vagy a görögországi Piraeus kikötőjének eladása. A kínai tőkét azonban újabban hitech bekebelezési mánia hajtja. A Kuka német konszernt, - amely nagy játékos a robotikában, - a kínai Midea Group vásárolta meg idén. Az ugyancsak német Aixtront szintén egy kínai befektető, a Fujian Grand Chip szerezte meg.
Az Aixtronnál az eladási kényszer váratlanul jött: egy nagy kínai kliens 2015-ben hirtelen lemondta a megrendelését, ami nagy pofon volt, hiszen amúgy is csökkent a megrendelések volumene. A cég részvényeinek árfolyama zuhanni kezdett. Márpedig ha a piaci kapitalizáció (a részvények összértéke, ami megszabja a cég vételárát) zuhan, akkor a vállalat törvényszerűen prédává válik. Bárki viszonylag kis tőkével felvásárolhatja. Az igazgatótanácsok ilyenkor nem igazán állnak ellen a vételi ajánlatnak, mert az tűnik a biztosabb opciónak.
Az Aixtron eredetileg egyetemi startup volt, több évtizede megbízható piaci szereplő, eszközeivel olyan vegyületeket dolgoz meg, melyek gyakran csak egy atomnyi vastagságúak, s kristályokat növesztenek, melyek a félvezetők, csipek és fénykibocsátó diódák készítéséhez szükségesek. A német céget felvásárló Fujian egyik tulajdonosa egy tartományi kormányzat befektetési alapja, a Xiamen Bohao, melynek 2014-ben 45 millió dollárral tartozott a San'an. Ez az a cég, mely lemondta megrendelését az Aixtronnál. (A következő évben viszont a Bohao tartozott a San'annak 36,3 millió dollárral.)
Nem feltétlenül arról van szó, hogy ilyen esetben a kínai befektető úgy instruálja az európai felvásárlási célpont egyik fő kínai kliensét, hogy ne vásároljon tőle, ezzel szándékosan lejtmenetbe küldve annak részvényárfolyamát. Ám, mivel a kínai megrendelők, és befektetők zegzugos összefonódásai gyakoriak, ez a trükk is állhat a dolog hátterében, nemcsak most, de más felvásárlásoknál is. Sebastian Heilmann, a berlini Mercator Institute for China Studies elnöke azt nyilatkozta a The New York Times-nak, hogy a pekingi kormány tudatos stratégiája áll az Aixtron felvásárlásának hátterében. Ami óvatosságra inti az európai üzleti partnereket, beszállítókat, mint felvásárlási célpontokat.
Megfigyelők attól tartanak, hogy Kína kormányzati gazdaságpolitikája értelmében a legjobb európai startupok, melyek elsőrangú munkaerőt foglalkoztatnak és világszínvonalú technológiával dolgoznak, sorra beolvadnak a kínai ellátási láncba. A kínai kormány vezetői eddig sem titkolták, hogy hajlandók állami pénzeket használni arra, hogy technológiai kapacitásokat vegyenek külföldön, majd az így megszerzett technológiát hazavigyék és otthon is üzembe állítsák. Ha viszont az európai szereplők akarnak hasonló felvásárlásokba bocsátkozni Kínában, azok akadályokba ütköznek a legfelső politikai szinten.
A washingtoni szabályozószervek több kínai felvásárlást is meghiúsítottak a közelmúltban. Brüsszel azonban eddig nem szánta el magát hasonló piac- és technológiavédelmi taktikára. Mert az EU-nak kevés jogi lehetősége van erre. Francois Hollande francia elnök figyelmeztette a Jin Jiang kínai szállodaláncot, hogy ne is próbálkozzon francia vetélytársa, az Accor megvásárlásával. Theresa May brit miniszterelnökasszony pedig egy brit atomerőmű részben kínai felvásárlásának engedélyezését késleltette, energia- és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.
