Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) a kötelmek közös szabályainál (6. könyv, 1. rész) tárgyalja a képviselet jogintézményét, abból kiindulva, hogy a képviselet alapvetően a jognyilatkozatokhoz kapcsolódó fogalom – olvasható együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikkében.
Maga a törvény definiálja a képviselet fogalmát, miszerint: „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi.”
Ügyleti képviselet
Az ügyleti képviseleti jogot a meghatalmazás keletkezteti. A meghatalmazás egyoldalú, címzett jognyilatkozat. A meghatalmazás csak jogosít, ebből következően tehát a meghatalmazás érvényességéhez nem szükséges a meghatalmazott jóváhagyása, illetve írásbeli meghatalmazás esetén aláírása. A meghatalmazás önmagában tehát csak lehetőséget teremt az eljárásra, a meghatalmazott nem köteles azonban eljárni. A meghatalmazó és a meghatalmazott ezzel szemben meg is állapodhatnak a képviseletről, ekkor azonban már megbízási szerződés jön létre közöttük.
Minimális tartalmi kelléke a meghatalmazásnak a meghatalmazott személye, illetve azon jognyilatkozatok, ellátandó ügyek köre, amelyeknél a meghatalmazott eljárhat. Általános meghatalmazásnak hívjuk az ügyek egyedileg meg nem határozott körére vonatkozó meghatalmazást, amelyet teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni, és legfeljebb 5 évre szólhat.
A jogi személyek törvényes képviselője az adott jogi személy vezető tisztségviselője. A vezető tisztségviselő a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára jogosult, a társaság legfőbb szerve által választott személyt jelent, amely döntések nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe. A vezető tisztségviselő megválasztásával automatikusan keletkezik a képviselői jogállás is. A vezető tisztségviselők képviseleti joga általános: a társaság valamennyi ügyére, jognyilatkozatára kiterjed, mindenfajta korlátozás nélkül. A Ptk. rögzíti, hogy a vezető tisztségviselő képviseleti jogát – főszabályként – önállóan látja el. Ahogy a jogi személyekre vonatkozó rendelkezések általánosságban, az önálló képviseleti jog szabálya is diszpozitív, tehát a jogi személy meghatározhatja, hogy például bizonyos jogviszonyokban vagy értékhatár felett egyik vagy másik vezető tisztségviselő, esetleg több vezető tisztségviselő együttesen járhat el, illetőleg a vezető tisztségviselők képviseleti jogát feltételhez vagy – például tulajdonosi – jóváhagyáshoz kötheti. (Az, hogy az új Ptk. diszpozitívvá vált, szakértők szerint az egyik legnagyobb horderejű változás a magyar jogi kereteket egyébként is nagymértékben átalakító törvényben.)
A szervezeti képviselet második típusa az önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egység vezetőjének képviseleti joga, amely szintén önálló, ugyanakkor csak az adott szervezeti egység rendeltetésszerű működéséhez szükséges körben illeti meg a szervezeti egység vezetőjét. Szintén szervezeti képviseleti típus, ha az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal képviseleti joggal ruházza fel. A munkavállalók képviseleti joga azonban több szempontból is korlátozott. Egyrészről formailag írásbeli nyilatkozathoz kötött, másrészről minden esetben csak az írásbeli nyilatkozatban meghatározott ügyekre terjed ki (sosem általános), harmadrészt kizárólag más személyekkel együttesen gyakorolható (sosem önálló).
