Az „Ipar 4.0”, a „Dolgok Internete” vagy az „Okos városok” kifejezések széles körben ismertek, és lényegében ugyanarról szólnak: az adattudomány, a robotizálás és általában az automatizálás forradalmi hatásáról mindennapi életünkre, beleértve a munkavégzési szokásainkat is. Rendszeresen bukkannak fel a médiában publikációk, amelyek hangsúlyozzák ezek veszélyét, nem minden ok nélkül riogatva egyes szakmák eltűnésével vagy radikális átalakulásával, illetve újak megszületésével. Vállalatvezetőként mindannyian ki vagyunk téve ezeknek a veszélyeknek, amelyeket jól hasznosítva lehetőségekké és előnyökké formálhatunk.
Ahogy a cikksorozatunk korábbi részeiben is igyekeztünk alátámasztani, a folyamatok képezik a vállalkozások egyik legnagyobb értékét, amelyek megfelelő menedzselése segítheti leginkább a piaci versenyelőny megőrzését vagy megszerzését. Kétség sem férhet hozzá, hogy – leszámítva néhány speciális területet – az automatizálás önmagában is javíthat a folyamatokon, csökkentve a manualitásból származó hibákat és időveszteséget. Ugyanakkor a „gép” mindent megcsinál, amit kérünk tőle, ezért nem spórolhatjuk meg ez előtt azt a munkát, amely a folyamat veszteségeinek azonosítását és megszüntetését, valamint a munkavégzés megszervezését célozza. Ez reményt is adhat mindannyiunknak arra, hogy a robotizálás és algoritmizálás ellenére szükség lesz az emberi kreativitásra addig, amíg a mesterséges intelligencia el nem tudja végezni ezt a feladatot is.
- A folyamat céljának, az előállítandó értéknek a meghatározása. Ez azoknak a termék- vagy szolgáltatás-jellemzőknek a halmaza, amelyekért az ügyfél hajlandó fizetni, mert számára értéket hordoz. Ebben a lépésben kell megfogalmazni azt is, hogy melyek azok a jellemzők, amelyeket tudatosan nem fogunk létrehozni.
- Az értékáramlás meghatározása, amely azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyek az értéket hordozó funkciókat létrehozzák. Az automatizálás szempontjából talán ez a legfontosabb lépés. Itt kell ugyanis eldöntenünk, hogy melyek azok a műveletek, amelyeket nem kell (és eddig sem kellett volna) elvégezni, ezért gépesíteni sem szabad. Szolgáltató folyamatnál itt kell gondoskodni a fölösleges adatrögzítés megszüntetéséről is.
- A termelés megszervezése, azaz annak a szabályrendszernek a meghatározása, hogy milyen termékeket, milyen sorrendben és milyen ütemezésben állítunk elő. Ennek eredménye a tételek egydarabos áramlását biztosító, a húzó elvnek megfelelő, végeredményben a lehető leggyorsabb és ezáltal leghatékonyabb gyártást biztostó folyamat. Csak ennek elérése után érdemes a szabályokat algoritmizálni. A tömegszerű feldolgozást végző szolgáltatások is hasonló elvek mentén szervezhetők.
- Az erőforrások hozzárendelése kapacitás- és kompetenciaelemzés alapján. Ez szintén hatással van az automatizálásra, amelyet könnyen beláthatunk, ha a munkaállomások elrendezésére vagy az informatikai eszközök felhasználó-menedzsmentjére és méretezésére gondolunk.
Az automatizálás jelentős anyagi ráfordítást igényel, ezért csak a valódi értékteremtésre érdemes alkalmazni, a szükséges átalakításokat pedig még előtte javallott elvégezni, töredékköltségek mellett. Ehhez nyújt segítséget a folyamatközpontú előszervezés, amelyet együttesen alkalmazva a robotizálással és algoritmizálással, bátran hívhatunk bölcs digitalizálásnak, vagy Ipar 4.1-nek.
Szerző:
Dr. Csiszér Tamás
minőségügyi mérnök,
a Resultator Kft. vezető tanácsadója.
