Az üzleti kapcsolatokban általánosan elfogadott, hogy a társaságok többféle módon igyekeznek ismertségüket kialakítani, megtartani vagy esetlegesen növelni. Ennek egyik legelterjedtebb módja, amikor különböző szóróajándékokat adnak át a vásárlóknak: ajándéktoll, lufi, esernyő, bögre, amelyeken ott áll az adott társaság logója, jelmondata, esetleg egy ismert arc, akivel termékeiket hirdetik. (Habár egyre kevesebbet költenek erre a célra a cégek, még karácsonykor is.)
A sikeres akciók velejárója lehet az árbevétel növekedése, az ügyfélkör megtartása és esetleges bővítése vagy akár egy új termék sikeres bevezetése a piacra. Ugyanakkor érdemes tájékozódni az ajándékokkal kapcsolatos egyes adózási teendőkről is, hiszen nem várt meglepetés érheti a társaságot egy esetleges adóellenőrzés során – figyelmeztet legfrissebb hírlevelében a BDO Magyarország.
Nem biztos, hogy levonható az áfából
Az általános forgalmi adó szempontjából rögtön két megválaszolandó kérdés is felmerül: a szóróajándék átadása mint ingyenes jogügylet után keletkezik-e a társaságnak áfafizetési kötelezettsége? A szóróajándék beszerzéséhez, előállításához kapcsolódó előzetesen felmerült áfa levonásba helyezhető-e? A két kérdés nyilvánvalóan kötődik egymáshoz, hiszen, ha az első kérdésre igen a válasz, és feltételezve, hogy az átadott termék nem esik az általános levonási tilalom alá, akkor a második kérdésre is igennel felelhetünk.
Az áfatörvény 11. § (3) bekezdésének b) pontja értelmében azonban nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az adóalany – vállalkozásának céljára tekintettel – más tulajdonába ingyenesen enged át kis értékű terméket. Ebből következően, ha valamely kis értékű terméket vállalkozási célból ingyenesen átadnak, akkor az nem minősül termékértékesítésnek, tehát az ingyenes átadás után az átadónak nem keletkezik általános forgalmiadó-fizetési kötelezettsége. Kis értéknek az áfatörvény 259. § 9. pontja értelmében az tekinthető, ha a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az 5000 forintnak megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedésekor – adót is tartalmazó – szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani.
Szja-köteles lehet
A személyi jövedelemadó szempontjából felmerül a kérdés, hogy a szóróajándék átadásával kapcsolatban keletkezik-e az ajándékot kapó magánszemélynek jövedelme, és ha igen, akkor a jövedelem után kinek kell a személyi jövedelemadót és esetlegesen más közterheket megfizetnie: a magánszemélynek vagy a társaságnak, illetőleg kell-e bármilyen nyilvántartást vezetni az átadott termékekről és az ajándékot kapó magánszemélyekről. (Bizony, egy kedves gesztus is lehet adóköteles: a témáról részletesebben itt olvashat.)
A szóróajándék egyes nem béren kívüli meghatározott juttatásnak minősülhet, ugyanakkor a juttatás összes körülményét gondosan mérlegelve dönthető el, hogy az üzleti ajándékra, a csekély értékű ajándékra vagy esetlegesen más kategóriára vonatkozó szabályokat kell-e alkalmazni. Egyes nem béren kívüli meghatározott juttatás esetén a kifizetőnek minősülő társaság a jövedelem 1,19-szerese után 16 százalékos személyi jövedelemadó és 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezett. A készítendő nyilvántartás formája, tartalma is attól függ, hogy a körülmények mérlegelése alapján milyen jövedelemkategóriába lehet besorolni a juttatást.
A társasági adó szempontjából megválaszolandó kérdés, hogy kell-e adóalapot növelni a szóróajándék átadásával illetve előállításával kapcsolatosan felmerült költségekkel, vagy pedig azok a vállalkozás érdekében felmerült költségnek tekinthetők-e. A Tao. törvény 3 számú mellékletének előírásai szerint nem kell az olyan ingyenes átadásokkal az adóalapot megnövelni, amelyekre az szja-törvény szerinti üzleti ajándék címén került sor, vagy magánszemély részesül az ingyenes juttatásban, így a kérdésre főszabály szerint az a válasz adható, hogy a vállalkozás érdekében elszámolt költségnek tekinthetőek a szóróajándékkal összefüggésben elszámolt tételek.
A reklámadóra sem árt ügyelni
A kérdést érdemes továbbá megvizsgálni az újonnan bevezetett reklámadó szempontjából is, hiszen nyilvánvaló, hogy a szóróajándékok átadása népszerűsítési célt szolgál, így az saját célú reklám közzétételének minősülhet. A reklámadóról megjelent NGM–NAV közös állásfoglalás alapján reklámhordozó nyomtatott anyag nemcsak papír lehet, hanem minden olyan anyag, amelyre reklámot nyomtattak (például: a reklámcélú póló, molinó, reklámtoll, kitűző, karszalag függetlenül annak alapanyagától). Következésképpen amennyiben az ajándékok beszerzésével, előállításával, átadásával kapcsolatosan felmerült közvetlen költség meghaladja a reklámadó-köteles összeget, akkor a társaságnak mint saját célú reklám közzétevőjének reklámadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.
