A szabadság pénzbeli megváltása

A munkajog igazi „szent tehene” a szabadság pénzbeli megváltásának tilalma, amelytől sem a felek megegyezése, sem kollektív szerződés nem térhet el. Az egyetlen kivétel, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig az időarányos szabadságot nem kapta meg természetben. Ekkor azt pénzben kell megváltani, tehát kifejezetten kötelező a pénzbeli megváltás. A szigorú tilalom célja, hogy a szabadság rendeltetése felett őrködjön. A szabadság ugyanis elsősorban nem vagyoni juttatás a munkavállaló számára, hanem a rendszeres pihenésen keresztül az egészségét, magánéletét hivatott védeni. Ezeket pedig nem pótolhatja önmagában a szabadságra fizetendő juttatás megtérítése. A tilalom megkerülésére, fellazítására nincs lehetőség – hívta fel a figyelmet Kártyás Gábor munkajogász az Adó Online-on megjelent szakértői cikkében.

Kép:Pixabay

Szabadság egy fél napra

Reggeli orvosi vizsgálat, elintézendő ügy az okmányirodában, kora délutáni indulás pénteken egy hosszú hétvégére: számos esetben indokoltnak tűnik, hogy a munkavállaló csak egy fél napra kérjen szabadságot. Így a munkáltatónak sem kell egy egész napra nélkülöznie a munkaerőt, a munkavállaló pedig takarékoskodhat az évi pár nap fizetett távollétével. Ez azonban mégis tilos.

A Munka Törvénykönyve szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egy adott napon ezért vagy szabadságon van a munkavállaló, vagy teljesíti a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét, ám olyan nincs, hogy egy adott napon a kettő keveredik. A fizetett szabadság kimondottan a hosszabb tartamú pihenést, regenerálódást szolgálja, ezért az eredetileg a valódi kikapcsolódást biztosítani hivatott éves szabadságot nem lehet felaprózni félnapos „hasznos szaladgálásra”. (A munkavállalók nagy része kevésnek tartja a kivehető szabadnapok számát, de még így is minden második emberrel előfordult, hogy ami járt, azt sem tudta kivenni.)

Előrehozható-e a szabadság a következő évről?

A szabadsággal való gazdálkodás során mind a munkavállaló, mind a munkáltató oldaláról felmerülhet az igény, hogy a tárgyévi szabadságot a jövő évi szabadság előrehozásával pótolnák ki. Ha kellő bizalmi viszony van a felek között, és teljesen valószínűnek látszik, hogy a munkaviszony a következő évben is fennáll majd, ez jó megoldásnak tűnik. Ráadásul első olvasatra törvényi tilalom sincs rá. Ugyanakkor a szabadság tárgyévi kiadására vonatkozó kötelezettség azt is magában foglalja, hogy előre sem lehet hozni a szabadságot a tárgyévet követő évről.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!