A Deloitte szakértői szerint ez a változás nem pusztán technikai adatszolgáltatási kérdés: a megfelelő szegmentációs módszertan kialakítása transzferár szakértelmet, a gyakorlati megvalósítás pedig erős kontrolling és számviteli támogatást igényel, ezért a felkészülést érdemes mielőbb megkezdeni.
Nem elegendő a cégszintű megközelítés
„A szegmentálás lényege, hogy az eredményességet tevékenységek, üzletágak, termékkörök vagy akár vevőcsoportok szerint kell vizsgálni. Nyereségalapú módszerek esetén csak így állapítható meg megbízhatóan, hogy az alkalmazott ár valóban piaci-e” – mondta Helybély Judit, a Deloitte transzferárazási csoportjának igazgatója.
A vállalatoknak nemcsak a közvetlen bevételeket és költségeket kell azonosítaniuk, hanem azt is igazolniuk kell, hogy a közvetett és általános költségek felosztása és az alkalmazott allokációs módszertan szakmailag megalapozott és dokumentált.
A Deloitte szakértői szerint a vállalatok felkészültsége jelenleg nagyon eltérő. Vannak cégek, amelyek már évek óta készítenek részletes szegmentált kimutatásokat, de sok társaságnál a jövedelmezőség elemzése továbbra is cégszinten vagy csak részleges bontásban történik. Gyakori kihívás, hogy a meglévő belső riportok nem a transzferár szempontból szükséges szegmensek szerint készülnek, vagy nem a beszámolás szerinti számviteli szabályok szerinti eredménykimutatással egyeztethetők össze.
Fotó: Pixabay
Komplex módszertani kihívások
A szegmentáció kialakítása számos gyakorlati nehézséget vet fel. A költségallokáció különösen kritikus, mivel eltérő költségallokációs módszerek jelentősen eltérő eredményhez vezethetnek, ezért gyakran többkörös modellezést és finomhangolást igényel.
