2012 decemberében a Guimarãesben (Portugália) lakóhellyel rendelkező Carlos Moreira azzal a kérelemmel fordult az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához, hogy ruházati cikkek, lábbelik és kalapáruk vonatkozásában európai uniós védjegyként lajstromozza a „NEYMAR” szómegjelölést. A védjegyet 2013 áprilisában lajstromozták.

2016 februárjában Neymar Da Silva Santos Júnior az említett védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO-hoz az árujegyzékében szereplő valamennyi áru vonatkozásában. Az EUIPO helyt adott a törlési kérelemnek. C. Moreira ezt követően hatályon kívül helyezés iránti keresetet terjesztett elő az EUIPO határozata ellen az Európai Unió Törvényszéke előtt.

A Törvényszék mai ítéletében helybenhagyja az EUIPO határozatát, amely szerint C. Moreira rosszhiszeműen járt el a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása során.

Jóllehet C. Moreira elismerte, hogy a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor tudomása volt N. Da Silva Santos Júnior létezéséről, azt állítja, hogy nem tudott arról, hogy a brazil sportoló a labdarúgás nemzetközileg elismert tehetségű reménysége, és arra hivatkozik, hogy e személy még nem volt ismert Európában.

Kép: Fotolia

A Törvényszék megjegyzi, hogy az EUIPO határozatából kitűnik, hogy a hozzá benyújtott törlési kérelem alátámasztására előterjesztett bizonyítékok bizonyítják, hogy N. Da Silva Santos Júnior a releváns időpontban már ismert volt Európában, különösen a brazil nemzeti labdarúgócsapattal elért eredményei folytán, továbbá hogy 2009. és 2012. között gyakran szerepelt az európai médiában, különösen Franciaországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban. N. Da Silva Santos Júniort tehát már rendkívül ígéretes labdarúgó-játékosként ismerték el, aki a jövőbeni szerződtetése céljából több nagy európai labdarúgóklub figyelmét felkeltette, több évvel azt megelőzően, hogy 2013-ban ténylegesen az FC Barcelona klubhoz került volna.

A Törvényszék azt is megerősíti, hogy C. Moreira nem csak korlátozott ismeretekkel rendelkezett a labdarúgás világáról, amit az is bizonyít, hogy ugyanazon a napon, amikor kérelmet nyújtott be a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránt, lajstromozásra jelentette be az „IKER CASILLAS” szóvédjegyet, amely védjegy megegyezik egy másik híres labdarúgó nevével. Ezenkívül a Törvényszék hangsúlyozza, hogy C. Moreira egyébiránt elismerte, hogy ebben az időpontban ismerte a labdarúgás világát. E megállapításokra, valamint azon körülményre tekintettel, hogy a kizárólag a „NEYMAR” szóelemből álló védjegy pontosan megegyezik azzal a névvel, amely alatt N. Da Silva Santos Júnior a labdarúgó-teljesítményei miatt ismertté vált, nem képzelhető el, hogy C. Moreira nem rendelkezett információval a labdarúgó létezéséről abban az időpontban, amikor a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelmet benyújtotta.

Moreira tagadja, hogy kizárólag abból a célból kérte a „NEYMAR” védjegy lajstromozását, hogy kihasználja a brazil labdarúgó jóhírnevét. Többek között azt állítja, hogy a „NEYMAR” nevet kizárólag a szó hangzása, nem pedig a labdarúgóra való utalás miatt választotta. C. Moreira szerint a „NEYMAR” szómegjelölés használata melletti döntés tehát egyszerű egybeesés, nem pedig valamely ismert labdarúgó nevének használatára irányuló tudatos szándék következménye. A Törvényszék elutasítja azt az érvet, amely szerint e döntés az említett egybeesésből ered, mivel a labdarúgó a releváns időpontban már jelentős ismertséggel rendelkezett a labdarúgás világában, Európát is beleértve, és C. Moreira e sportágat nem csak korlátozott mértékben ismerte.

Nem állíthatja tehát, hogy nem tudott N. Da Silva Santos Júnior kilétéről. A Törvényszék e tekintetben emlékeztet arra, hogy a védjegy kizárólag a „NEYMAR” szóelemből áll, amely azonos azzal a névvel, amely alatt a brazil sportoló a labdarúgás világában jó hírnévre tett szert.

A Törvényszék arra is rámutat, hogy C. Moreira nem adott elő meggyőző érvet az EUIPO azon értékelésével szemben, amely szerint a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelmét kizárólag a labdarúgó jóhírnevének élősködő kihasználására irányuló szándék indokolja.

Végül a Törvényszék elutasítja C. Moreira azon érvét, amely szerint az EUIPO egyszerű feltételezésekre támaszkodott annak téves megállapítása céljából, hogy szándéka a labdarúgó jóhírnevének bizonyos anyagi előnyök szerzése érdekében történő tisztességtelen kihasználására irányult. E következtetés levonása érdekében ugyanis az EUIPO a többek között újságcikkekből és online közzétett cikkekből álló ügyiratok között szereplő objektív bizonyítékokra, valamint arra a tényre támaszkodott, hogy C. Moreira ugyanazon a napon nyújtott be lajstromozás iránti kérelmet az „IKER CASILLAS” szóvédjegy és a „NEYMAR” védjegy vonatkozásában.