A Gallup kutatói 119 országban mintegy 141 ezer válaszadót kérdeztek meg külföldi munkavállalási hajlandóságukról. Az adatok szerint világszerte a 15 évesnél idősebb lakosság 26 százaléka, vagyis mintegy 1,1 milliárd ember vállalna szívesen határozott időre szóló munkát külföldön. Ez közel duplája azoknak, akik válaszaik szerint tartósan is hajlandóak lennének másik országba költözni. (A cégek számára sokszor okoz nehézséget, ha egy Európai Unión kívüli állampolgárt szeretnének felvenni és akadályokba ütköznek a a beléptetés során.)
A lekérdezés szerint a Szahara alatti afrikai országokban élők között a legmagasabb mind azok aránya, akik átmenetileg, mind azoké, akik tartós letelepedéssel külföldre mennének dolgozni. A régióban a megkérdezettek 49 százaléka költözne határozott időre, 33 százaléka pedig tartósan a munkavállalás érdekében. Az amerikai kontinensen 37 százalék az ideiglenes, 17 százalék a tartós külföldi munkavállalási hajlandóságot mutatók aránya. Európában az előbbi érték 32, utóbbi 18 százalék. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a megkérdezettek 24 százaléka vállalna ideiglenes külföldi munkát és 21 százalék költözne tartósan. Ázsiában a legalacsonyabb mindkét kategória mutatószáma: 19 százalékos az ideiglenes, 9 százalékos a tartósan külföldön dolgozni vágyók aránya. Az ázsiai régió arányszáma azonban csak névleg kevés, a régióra jellemző magas népességszám miatt ugyanis a 19 százalékos arány 505 millió költözni vágyónak felel meg, vagyis a potenciális ideiglenes külföldi munkavállalók felét teszi ki. (A világ munkavállalóinak egyötöde (19%-a) nagyon szívesen dolgozna egy másik országban, ha olyan lehetősége adódna, hogy 2-3 évig, teljes munkaidejű állásban, három-öt óra repülőútnyi távolságra, a mostaninál 10 százalékkal magasabb fizetésért végezhetné a munkáját.)
Kik váltanának?
Bár az ideiglenesen és tartósan külföldön dolgozni vágyók aránya eltérő, a két csoport demográfiailag számos hasonlóságot mutat. Mindkét kategóriában jellemzően a fiatalabbak, és a magasabban képzettek (közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezők) azok, akik nagyobb valószínűséggel lennének hajlandóak a váltásra.
A vizsgálat szerint az alulfoglalkoztatottak (39%) szeretnének leginkább külföldön munkát keresni, de a teljes állásban lévők közül is sokan (27%) vállalnának másik országban munkát. A lekérdezés szerint a férfiak nagyobb hajlandóságot mutatnak az ideiglenes külföldi munkavállalásra, mint a nők, de a kutatók azt tapasztalták, hogy a nemek közötti különbség eltűnik azok között, akik aktív munkavállalóként vagy álláskeresőként jelen vannak a munkaerőpiacon. (Az átlagnál jobban nyitottak a magyarok a külföldi munkavállalásra, az országon belül azonban kevésbé költöznénk egy-egy jobb állásért.)
A Gallup szakértői kommentárja szerint az ideiglenes külföldi munkavállalás mind a fogadó, mind a küldő ország számára előnyös. A munkavállalók feltöltik azokat az álláshelyeket, amelyekre a fogadó országokban kevés a jelentkező, ugyanakkor, bár az elvándorlás a kibocsátó ország gyenge munkaerőpiaci állapotának jele lehet, a külföldi munkavállalók által hazaküldött juttatásokból ezek is profitálnak. Ráadásul, ha az ideiglenes munkavállaló hazatér, tapasztaltabb és képzettebb munkavállalóként lép be ismét a hazai munkaerőpiacra.
