Bojár Gábor saját bevallása szerint soha nem vezető akart lenni, sokkal inkább tudós. Szembesülnie kellett azonban azzal, hogy a kutatói munkához szükséges türelem hiányzik belőle, annál inkább megvan benne az a menedzseri képesség, hogy sok mindenre képes egyszerre figyelni. Bár mikor erre először felhívták a figyelmét, sértésnek érezte, később belátta, ez a neki való út. Mint mondja, egy vezetőnek semmihez nem kell nagyon értenie. Elég, ha valamennyire szakértő, így sokkal inkább képes lesz átadni a feladatokat azoknak, akik nála sokkal jobbak egy-egy területen. Ez pedig Bojár szerint elengedhetetlen. Véleménye szerint egy sikeres cég alapja, hogy a vezető csak nála jobb szakembereket vesz fel. Az ő feladata pedig az, hogy motiválja őket és lehetőséget teremtsen számukra képességeik kiaknázására. Végül visszavonulására is úgy került sor, hogy fokozatosan lépett ki a cég irányításának azon területeiről, ahol magánál jobb szakember talált. Elsőként a programozók vezetését, majd a marketinget, végül a stratégiát is átadta a következő generációnak.

Ezzel a gondolattal egyetért Küllői Péter is, aki 27 évesen lett első számú vezető a saját cégében, amit mai fejével már túlságosan korainak érez. „Sok sárgalapot kaptam életemben, és egy idő után eldöntöttem,  azután mindig csak második számú vezető akarok lenni, mert az sokkal jobb."  Felcsúti Péter is a vezetésben rejlő kihívásokat hangsúlyozta. Mint mondta, mindig is vonzotta egy közösség irányításának lehetősége, de annak nehézségeivel munka közben szembesült igazán. Küllői szerint a legnagyobb hiba amit vezető elkövethet, ha megfeledkezik   a szerencse szerepéről abban, amit elért.

Mitől kiváló?

Bojár Gábor szerint míg egy elemző megérteni akarja a körülötte zajló dolgokat, a vezető megváltoztatni kívánja őket.  Az ő különleges képessége az, hogy munkatársaiból ki tudta hozni a bennük rejlő lehetőségeket. „Ugyanakkor egy kollégám azt mondta egyszer, azért vagyok jó vezető, mert nem hagyom, hogy a tényleg elhomályosítsák a látásomat." A csipkelődő megjegyzés aztán ars poeticává vált. Nem lehet mindig a tényeknél leragadni, szükség van a hitre, ami előmozdítja a változásokat. Az igazán jó vezető azonban véleménye szerint nem maga csinálja a változást, hanem másokat tesz arra képessé. Küllői Péter szerint a válság megmutatja az emberek valós képességeit. Egy vezető szempontjából ezek között van az elfogadás és elengedés képessége is. A jó vezető képes eljuttatni addig egy szervezetet, hogy annak működéséhez rá tulajdonképpen ne is legyen szükség. Bojár Gábor szerint ez azonban nem igaz a szervezet tagjai esetében. Ha egy szakember ugyanis könnyedén helyettesíthető a szervezetben, az azt jelenti, hogy nem volt elég jó.

Valamennyien egyetértettek a vezető hitelességének fontosságában. Bojár ezzel tudta megnyerni első partnerét, akivel megalapozták a cég sikerét, de ez biztosítja a belső ellenőrzések feleslegességét is, ami a belső tartás szempontjából nagy nyereséget jelent a vállalatnak. Küllői szerint a hitelességnek nem csak vezetői , de szervezeti szinten kell működnie, amire a Bátor Tábor kizárólag magán adományokból lehetővé tett működése kiváló példa. Hangsúlyozta, minden szervezetnek (legyen az kisebb, vagy nagyobb, profitorientált vagy közhasznú), úgy kellene működnie, mint egy tőzsdei társaságnak. Akkor kérhet bizalmat és támogatást, ha „megcsinálja a házi feladatot", vagyis professzionálisan működik.

A vezetésen túl

Küllői Péter, miután feldolgozta, hogy „már nem fontos ember", figyelme arra irányult, hogy felfedezze, mi az, ami Magyarországot olyan „hub"-á, központtá teheti, ami elég ahhoz, hogy felkerüljön a térképre. Mivel véleménye szerint a zene például egy ilyen terület, jelenleg a Zeneakadémia fejlesztése a fő projektje.  Bojár Gábor hangsúlyozta, véleménye szerint az is a felelősségvállalás egy formája, hogy a vállalat jobban végzi a munkáját annál, mint ami a bevételben megmutatkozik. Vagyis nem csak azért fejleszt, hogy egy új terméket jobb áron adhasson el, hanem azért, hogy például segítségével a tervezők jobb házakat építhessenek majd. Hozzátette, a piacvezető szerep semmilyen cég esetében nem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni. Egy aforizma szerint ugyanis a piacvezető az adott terület legrosszabb szereplője. A többiek csakis azért lehetnek még talpon, mert jobbak nála.

Válságtanácsok

Küllői szerint a nehéz helyzetekkel fontos szembenézni. „Ha fél éve nagy a hasam, akkor nem foghatom arra, hogy felfújt valamilyen étel.". Emellett fontos látni, hogy soha nincs egyenes út. Senki nem úgy lett gazdag, hogy az akart lenni, hanem valami jót akart csinálni, amihez értett. Meg kell tanulni, hogy hogyan lehet eladni a tudást, ezt a túlélés feltétele. Bojár szerint egy vezetőnek elsősorban nem okosnak, hanem erősnek kell lennie. Madách Imrét idézve: a tett halála az okoskodás. Jelen helyzetben pedig szükség van a határozott tettekre. Felcsúti pedig azt hangsúlyozta, a kudarc az üzleti tevékenység normál hordaléka. El kell fogadni és tanulni belőle, hogy a későbbiekben csökkentsük az esélyét.