„Vállalatot vezetni éppen olyan, mint egy tartós és jó párkapcsolatot fenntartani” – vallja Kristóf Györgyi, a Hammel&Hochreiter ügyvezetője – ugyanazok a képességek kellenek hozzá. „Fogalmuk sincs arról, milyen az ügyfél, és mit akar” – mutogat felháborodva a front office, sales csapat a termelésre vagy pénzügyre. „Fogalmuk sincs arról, mennyi és milyen erőforrás kell ahhoz, hogy rendesen végezhessék a dolgukat, hogy milyen összetett hátteret kell biztosítani a tevékenységünkhöz” – méltatlankodik a HR-munkatárs. Legtöbb esetben arról van szó, hogy az egyik terület nem ismeri, és egyben nem ismeri el a másik tevékenységét.
De nemcsak a megismerés-elismerés az, amiben hasonlít a vállalat és a párkapcsolat, hanem egy olyan tényezőben is, amely az emberi kapcsolatokban evidens, vagy annak kellene lennie. Ez pedig az elkötelezettség. A cégek elköteleződést várnak el munkatársaiktól, a pénzügyi válság óta pedig gyakran beszélnek a hűség válságáról is. A munkavállalóknak ma több lehetőségük van, egyre több információval rendelkeznek, így hamarabb váltanak, könnyebben lépnek ki egy munkahelyről, mint korábban. Ezért csak az a vezető lehet sikeres, aki képes arra, hogy mélyebb kötődést hozzon létre beosztottjaiban a cég iránt. Nem véletlenül mondta Rockefeller annak idején: „… azért a képességért, hogy valaki megfelelően tud bánni az emberekkel, többet fizetek, mint bármi másért a világon.” Megismerés, elismerés és elköteleződés – nélkülük egy vállalat ugyanúgy nem működtethető hosszú távon, mint ahogy egy párkapcsolat sem. (Itt olvashat öt csalhatatlan jelről, amely mutatja, ha itt az ideje a szakításnak!
Ugyanis e három gondolat – és hozzáállás – az alapja minden vállalat sikerének: ez pedig nem más, mint az együttműködés. Ha a funkcionális területeket és a folyamatokat kölcsönösen ismerik (és elismerik) a munkatársak, akkor olyan értékek jelennek meg a vállalatban, melyeket a legtöbben tényleg csak a párkapcsolatokhoz kötünk, pedig a cég falain belül is nagy jelentőséggel bírnak: a tisztelet, a nyugalom és a szeretet.