Ha a tervezés elsőre haszontalan időpocsékolásnak is tűnik, nélküle nincs semmink sem. Az alább következő sorokat csak akkor kövessék, ha már túl vannak a teljes piaci környezet feltérképezésén (itt írtunk róla). Nacikat felkötni, matematikai feladatok következnek, kezdő kisvállalkozóknak.
Ha egy kezdő vállalkozó már végignézte a statisztikai hivatal adatait, és minden szükséges információt összeszedett, alapítványoktól, önkormányzattól, kormányzati oldalakról, neki kell állni átváltani az előző táblázat nominálértékeit reálértékre. Másként: most válik láthatóvá, hogy a 2012-ben elért 630 milliárdos ágazati bevételi oldal valóban ragyogónak mondható-e a 2001-es 370 milliárdhoz viszonyítva, ahogy valószínűleg első blikkre gondoltuk? Nagyon egyszerű dolgunk van! Annak az évnek az inflációs értékét, melyhez viszonyítunk (2001), ezt nevezzük bázisnak, átírjuk 100-ra! (2001=100) Mert ezt tekintjük innentől 100 százaléknak. Ez az alap, amihez viszonyítunk - a vanholnap.hu szerint.
Ezek százalékos értékek, azaz század részek, minden, az adott évre vonatkozó inflációs értéket elosztunk 100-al. 2001 = 1, 2002 = 1,053 és így tovább! Majd minden értéket összeszorzunk: 1 x 1,053 x … a kapott eredmény mutatja meg, hogy a bázis időszakhoz képest milyen mértékben drágultak az árak a vizsgált időszakra? (Bázisviszonyszám.) Ha jól számoltunk, az eredmény: 1,743389757.
Mennyit kéne keresni?
A cikk első részében lévő példánál maradva nézzük továbbra is a vendéglátóipart. 2001-ben a kereskedelmi vendéglátóhelyek összesen 369 999 milliárd forint bevételt értek el. 2012-ben 630 101 milliárd forintot. A 2001-es bevételt megszorozzuk– ha nagyon pontosak akarunk lenni – 1,743389757-tel, egyszerűsítve 1,743-mal.
Az eredmény: 645 052 milliárd forint. Vagyis ekkora bevételt kellene elérnie az ágazatnak ahhoz, hogy ne legyen veszteséges 2001-hez képest. Mivel a 2012-es eredmény 630 101 milliárd forint, azaz 15 000 milliárd forint(15 milliárd) a negatív különbözet, láthatóvá vált, hogy a kereskedelmi vendéglátóhelyek ágazata leszálló ágban van. Egy étteremnél a berendezéseket folyamatosan cserélni kell, minden romlik, avul. Az abroszokat leeszik a vendégek, a poharakat ellopják, a tányérokat eltörik a mosogatók, a hűtők idővel tönkre mennek stb. Ezeknek a fedezetét csak a profit emelkedéséből lehet kigazdálkodni. Mivel az ágazat veszteséges, ezekre feltehetően nem jut majd elkülöníthető forrás, vagy csak nagyon kevés. (Ami egyébként meg is látszik a magyar vendéglátáson, de ne szaladjunk ennyire előre…)
A vanholnap.hu szakértője szerint akkor is nagyon fontos, hogy mindezzel tisztában legyünk, ha azt gondoljuk,hogy majd egy befektető segítségével finanszírozzuk a vállalkozásunkat. Nincs a világon egyetlen olyan befektető sem, aki ne lenne tisztában azon ágazatok pillanatnyi helyzetével, amiben mozog.
Ez a környezet, amiben élnünk kell
Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze az így kapott eredményeket/adatokat a konkurenciáéval. Ez a számadat nem a konkurenciát mutatja, hanem a nemzetgazdaságban az összes résztvevőt. A „mi” a’la cart éttermünknek – valószínűleg – nem lesz konkurenciája a 200 km-re levő kis kocsma, pub.
A vizsgált időszak alatt (2001-2012) a kereskedelmi vendéglátóhelyek száma közel 3000-el nőtt, miközben az ágazati bevétel reálértéken csökkent. Az ok valószínűleg éppen az, hogy sokan csak a primer számokat vizsgálják, és azt hiszik, a vendéglátás egy aranybánya.
Ha több az egység, de reálértéken kevesebb az ágazati bevétel az azt jelenti, hogy az egységek nettó eredménye az idő előre haladtával halmozottan csökkent. Lényeges, hogy ezeket a makro környezeti vizsgálatokat saját ágazatára kell minden vállalkozónak elvégezni, komplex látásmóddal.
Költség és bevétel
Ahhoz, hogy valós képet kapjunk, költség oldalon nem csak az olyan alap tételekkel kell számolni, mint a munkabérek vagy a rezsi.
Ahhoz, hogy valójában tervezni tudjunk, látnunk kell, hogy nagyjából mennyit költenek az ügyfelek a mi ágazatunkban. Az adatokat megvizsgálva például látható, hogy bár több a turista az országban (ami ugye a vendéglátásnak elvileg jó hír), de kevesebbet költenek az ide érkezők. Vagyis hiába számíthatunk optimális esetben több vendégre, adott összegre vonatkoztatva ezen a költségünk is több lesz, hiszen több alkalmazottnak kell kiszolgálnia a vendégeket, többször kell cserélni az abroszt és több poharat fognak eltörni. Ez csak egy példa, de jól mutatja, hogy mennyire komplexen kell gondolkodni ahhoz, hogy megállapíthassuk, érdemes-e egy adott ágazatban vállalkozásba kezdenünk.
A KSH az átlagos infláció mellett (amit egy előre meghatározott fogyasztó kosár alapján számolnak) méri az egyes területek, termékek, szolgáltatások egyedi áremelkedését is! Ez nagyon hasznos mutató, hiszen ha a választott ágazat inflációja sokkal nagyobb, mint az átlagos infláció, ugyanakkor reálértéken is nyereséges, akkor biztosan nagyon jövedelmező befektetésről lesz szó.
A példánál maradva az látható, hogy a vendéglátásban (mivel a vásárlóközönség ezt nem bírta volna el) nem emelkedtek jelentősen az infláció felett az árak, így az éttermek átlagosan reálértéken veszítettek.
A fenti példa egy átlagos és fiktív vállalkozásról szól, de jól mutatja, mennyire komplex módon és milyen körültekintően kell mindent átszámolni, mielőtt egyáltalán eldöntenénk, hogy vállalkozásba kezdünk egy adott iparágban. Természetesen kivételek mindenhol vannak, a legjövedelmezőbb iparágban is lehet nagyot bukni és a legnehezebb körülmények között is vannak kiemelkedően sikeres cégek. De az biztos, hogy utóbbiak is a számok ismeretében alakították ki nyerő stratégiájukat.