Ki nem látott még olyan munkatársat, akinek az első reakciója egy utasításra, hogy „igen, de”, majd jönnek a kifogások, „Miért nem lehet azt, úgy megcsinálni, ahogy kérik”? Majd egy kicsit később, ugyan ez a munkatárs már szinte csak „nem-ben” gondolkozik és nem teremt, hanem egyenesen ellen-teremt!
Létezik a erre egy megfigyelés: először még egyetértenek és motiváltak a munkatársak, ezért aktívan teremtenek, együttműködnek, összhangban vannak és elérik azt, amit akartak. Ilyenkor a munkatársak „igenben” gondolkodnak, felelősségteljesek, együttműködőek. Majd történik valami, vagy inkább elmúlik valami és munkatárs már nem olyan felelősségteljes, már nem kizárólag „igenekben” gondolkodik. Most kezd rá jellemző lenni, hogy „igen, de”-vel kezdődnek a mondatok és már nem kizárólag a vezető utasításai szerint teremt, hanem úgymond a „saját örömére”, „kényelmére” teremt. Ezt a fázist hívhatnánk felelőtlen teremtésnek is. Nem arról van szó, hogy rosszindulattal teremt, de egyértelműen igaz, hogy nem igazán nézi a viselkedésének következményeit a csoportjára nézve! (Ebből is látható, hogy milyen magas lehet a folytonos félrenézés ára!)
Gondoljunk bele, hogy ha a munkatársi gárda 20 százaléka jelenleg is felelőtlenül teremt, azaz nem nézi a munkájának – illetve hiányának - a következményeit, aktívan nincs összhangban a csapat többi részével, mennyi felesleges munkát okoz, akár balesetveszélyt teremt. Ráadásul, nem ő a legrosszabb, mert egy idő után, a sok felelőtlen teremtés elkezdi nyomni a munkatárs lelkét és el kell kezdenie igazolni a saját tetteit. Ekkor indul el a lejtőn lefelé nagy sebességgel, mikor már aktívan akadályozza a munkát, hangoztatja is, hogy miért nem tehet mást és megpróbál minden körülötte lévő munkatársat is megnyerni az „ellenzéki szerepnek”!
Ha van közös cél, és azt minden munkatárs érti, minden munkatárs el akarja érni, akkor minden munkatárs számára egyértelmű, hogy azért a célért kell dolgoznia és nem másért. Ekkor, minden munkatárs a „teremt” oldalon van, együtt dolgozik, „igenekben” gondolkodik és egymást is támogatja! De, amikor elérjük azt a bizonyos közös célt és nincs kihirdetve új cél, vagy lekerül a fókusz a közös célról, akkor megszűnik a közös célorientáltság és minden munkatárs maga találja meg azt a célt, amiért hajlandó teremteni, és ami neki jó. Innen már csak idő kérdése a csapat szétesése, a felelőtlen teremtések megjelenése és már is közel állnak a munkatársak, hogy elinduljanak az „ellen teremt” oldal felé! Itt olvashat arról, hogy mi a cégvezető igazi munkája a szervezetben!
Természetesen, ritkán fehér-fekete a kép, de talán pont emiatt, nem is minden vezető figyeli érzékenyen, hogy melyik oldalon állnak épp a munkatársai. A tanácsom egyszerű: legyenek közös, ismert és elfogadott célok; lássák a munkatársak, hogy képesek elérni a saját céljukat azáltal, hogy elérik a közös élt; legyen a közös cél életben tartva, és ami nagyon fontos, amint elérünk egy célt, legyen új cél kijelölve! A célok adják meg a teremtés valódi irányát, ha ez nincs, a teremtés folyik tovább, de az irány régen kicsúszott a vezető kezéből!
Nagy Béla
