Mint minden hatósági okiratot, így az adóhatósági határozatot is alá kell írni. Nem mindegy azonban, hogy ki írja alá. A vonatkozó jogszabályok tartalmazzák ugyan, hogy egy határozat aláírására ki jogosult, a szabályoknak való megfelelés a valóságban azonban nem mindig sikerül tökéletesen. Egy meglehetősen friss, bíróság előtt megfordult ügyben az adóhatósági határozaton nyomtatva ugyan a határozat aláírására jogosult vezető neve és beosztása volt feltüntetve, azonban helyette és nevében egy beazonosíthatatlan személy írta alá azt. Erre a hibára hivatkozva a bíróság az adóhatóság határozatát hatályon kívül helyezte és az adóhatóságot új eljárásra utasította.
Ugyan ez nem fosztja meg az adóhatóságot attól a lehetőségtől, hogy későbbiek során ugyanazt a határozatot – most már a jogszerű aláírással ellátva – meghozza, azonban a legrosszabb esetben is az adózó ezáltal időt nyer, ráadásul az új határozat meghozatala alatt az elévülési idő is ketyeg.
Ha már elévülésről volt szó…
Az adóztatási jog elévülésére vonatkozó szabályok 2012-ben megváltoztak. 2012-ig, ha a bíróság ítéletével az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, úgy az új eljárásban lényegében változatlanul folytatódott az elévülés számítása. A 2012 utáni ügyekben azonban az adóhatóság kapott további 6, illetve 12 hónapot, ha megismételt eljárásra került sor.
Barta Péter, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda adójogásza szerint, az ilyen ügyekben az adózó akkor taktikázik jól, ha el tudja érni azt, hogy a bíróság az eredeti adóhatósági határozatot hatályon kívül helyezze és az adóhatóságot új határozat meghozatalára kötelezze.
Hogyan érhető ez el?
Egyes esetekben előfordulhat, hogy az adóhatóság az adóellenőrzés során súlyos eljárási hibát vétett, vagy az általa becsatolt bizonyítékok önellentmondóak. Sokszor lehet érvelni azzal is, hogy az adóhatóság által lefolytatott bizonyítási eljárásokból logikailag nem következik az a tényállítás, amelyet az adóhatóság a határozatában megjelölt. Ha hasonló okoknál fogva a bíróság hatályon kívül helyezi az eredeti határozatot és megismételt eljárásra kerül sor, úgy az adóhatóságnak általában – az ellenőrzés időigényét, a határozatok meghozatalának időigényét, az észrevételre és fellebbezésre rendelkezésre álló időtartamot is figyelembe véve – már nincs törvényes lehetősége arra, hogy a jogerős határozatát az elévülési időn belül ismételten meghozza. Ennélfogva az adózó anélkül tudja megnyerni az adópert, hogy a per tárgyául vett ügy érdemi elbírálására valójában sor került volna.
Az adóhatóság mind az ellenőrzés lefolytatása, mind a határozata meghozatala során törvényes határidőkhöz van kötve. A jogszabályok azonban nem minden határidő elmulasztásához fűztek tényleges szankciót. Márpedig a határidők elmulasztása sértheti az adózói jogokat. A Kúria nemrég napvilágot látott ítélete azonban változtat az eddigi helyzeten. A Kúria kimondta ugyanis, hogy amennyiben a NAV jelentősen túllépi a határozathozatalra nyitva álló határidőt, úgy a határozatában nem szabhat ki adóbírságot. Megválaszolandó kérdések azonban maradtak a Kúria ítéletét követően is: nem világos például, hogy mi minősül a határozathozatalra nyitva álló határidő „jelentős” túllépésének.
Azzal az érvvel, hogy az adóhatóság a határozathozatalra nyitva álló határidőt túllépte, adópert még nem lehet nyerni, csupán az adóbírság alól mentesülhet az adózó. Ha viszont az adóhatóság az ellenőrzési határidőt lépi túl, azzal viszont már valószínűsíthetően igen. Az adóhatóság ellenőrzési határidőt követően végzett eljárási cselekményei (pl. egy tanúkihallgatás eredménye) ugyanis nem vehetők figyelembe az eljárás során. Az ellenőrzési határidő túllépése esetén tehát elég lehet az adózónak arra hivatkoznia a bíróság előtt, hogy a határidőn belül megtett ellenőrzési cselekményekkel az adóhatóság nem volt képes a tényállást teljes körűen bizonyítani, ami a határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet.
Érdemes a könnyű utat keresni
Egy adóper kezdetekor – ahelyett, hogy belefeledkezne az adószabályok értelmezésének kusza dzsungelébe – az adózónak érdemes tehát azon formai és egyszerű érveket figyelembe vennie, amelyek a per könnyű és fájdalommentes megnyeréséhez vezethetnek. Mint a fenti példák bizonyítják, a jogszabály és a bírói gyakorlat tálcán kínálják ezeket a lehetőségeket.
