A Brera koncepcióautót Giugiaro mester 2002-ben alkotta meg, melynek láttán sajtónak és közönségnek egyaránt leesett az álla. Rögtön elkezdett záporozni a díjeső, s már csak azt találgatták, hogy mikor kerül szériagyártásba a lélegzetelállító formájú kupé. "A világ egyik legelegánsabb és leglenyűgözőbb autója" végül kissé szelídített, de így is lenyűgöző külsővel 2006-ban került a márkakereskedésekbe.
Két főnek lett kitalálva
Az Alfa Brera egyszerre vadul sportos és érzéki, azok közé az autók közé tartozik, melyeket jóízűen, percekig elnézegetünk. Szerintem a világ egyik legszebb autója, egyedi, olasz stílusa lefegyverzően hat mindenkire. Az ék alakú orrkiképzést az összesen nyolc fényszóróval láttuk már valahol - igen, a 159-es Alfán, pedig a Brerán mutatkozott be először. Csak ebből a gyönyörűségből keveset látni az utcán.
A Brera nagyon széles autó, 1830 milliméter a fesztávja, ezért elölről kifejezetten morcosan, agresszíven fest. Mint egy ugrásra készülő vadállat. A mélyre ültetett fényszórók meg is teszik a hatásukat: autópályán hanyatt-homlok menekülnek a szúrós tekintet elől az autóstársak. No persze a kupé hátsó fertályára is kíváncsiak, amely az egyik legszebben megtervezett kocsifenék a világon. A felül élesen elvágott hátsó lámpák négyes osztásúak, melyekhez oldalanként két krómozott kipufogóvég tartozik. Az ötszögletű hátsó szélvédő a legendás Giulietta Sprintre emlékeztet. A széles alsó kocsitestre mesterien ültették rá az íves vonalakkal rendelkező kabint; a feláras, fekete Sky Window üvegtető és a szintén fekete hátsó légterelő szárny remekül egészíti ki a pasztellpiros fényezést. Végül kigyönyörködhetjük magunkat az olyan részletekben, mint az oldalindex-búrák és a míves kilincsek, a különleges formájú tükörházak, valamint a nagyszerű könnyűfém felnik. A tesztautón 17 colosak voltak, ám lyukas vagy küllős mintázatú 18 hüvelykes, sőt 19-es kerekekkel is rendelhető a kupé.
Az Alfa Brera a klasszikus kupérecept szerint 2 plusz 2 üléses, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a hátsó traktus teljességgel használhatatlan. Hiába alakítottak ki Isofix gyermekülés-rögzítő pontokat, és hiába védi a hátul ülőket is a fejlégzsák, itt még gyermekek sem férnek el. Maximum pakolóhelynek jó a bőrkárpitozású pad. A sofőr mögött egyáltalán nincs lábtér, így három ember is csak feltételesen, nyomorogva utazhat. Két főnek lett kitalálva, s ehhez még tisztességes méretű poggyásztere is akad, ami 610 literig bővíthető. A csomagtérfedél vagy a középső könyöklőben elhelyezett gombbal vagy a távirányítós kulccsal nyitható. Az ülések egyedi kialakításúak és kényelmesek, a sofőr széke pedig a klasszikus magasságállítás helyett variálható dőlésszögű. Ez azért jó, mert valódi sportos, "kagylósított" testhelyzet vehető fel. Az üléseket csinálhatták volna nagyobb méretűre is, de azért így is jól tartják a testet.
A műszerfalat a Brerából örökítették át a 159-es sorozatba. Szálcsiszolt alumíniumfelületek, kör alakú légbeömlők és műszerek, Fiat csoportos kezelőszervek. A hangulat az Alfától megszokottan sportos, de egy tizenegynéhány milliós autótól azért többet vártam volna. A szériafelszereltségbe például egész nyugodtan beleférhetett volna egy alumínium pedálszett és mondjuk Alcantara tetőborítás. Néhol méltatlanul rossz minőségű, kopogós műanyagokat találunk, említhetném például a szürkére festett, borzasztó tetőkonzolt. Az összeszerelés is hagy kívánnivalót maga után: a hátsó ajtót belülről burkoló műanyag betét például párszor a kezemben maradt.
Kényelmes utazóautó
Ma már nem szentségtörés, hogy a négy kipufogón át egy dízelmotor égésterméke jut hangtalanul a szabadba; az öthengeres, 2,4 literes JTDm aggregát a Brerához is kitűnő választás. Nem szabad ugyanis sportkocsiként tekinteni rá, mert ahhoz túlságosan nehéz. Felszereltségtől függően az önsúlya 1,6-1,7 tonna, így kell neki a 400 newtonméter nyomatékú turbódízel. A szép hangszínű, 200 lovas (most már 210) masina ereje teljében van, bármikor képes az ülésbe szorítani az utasokat. Papíron 7,9 másodperc alatt felgyorsít százra, és eléri a 230 kilométer/órás végsebességet. Amint a fordulatszámmérő az 1800-2000-es osztásnál van, hatodik fokozatban is bátran előzhetünk. Elvileg a motor már 1500-nál leadja maximális nyomatékát. Remek, pontosan járó szerkezet, a hozzá kapcsolt hatsebességes váltó, fokozatai pedig igen hosszúak, 90-100 kilométer/óra alatt nem is tanácsos hatodikat húzni. Mindezek fényében nem értettem, miért nem sikerül 9,2 liter alá szorítanom az átlagfogyasztást.
Az Alfa Brera meglepően jól használható a hétköznapokban, futóműve kifejezetten komfortos. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne stabil az úttartása, sőt kormányzása is megnyugtatóan közvetlen. Remek, kényelmes utazóautó, fiatal, tehetős és egyedülálló férfiaknak pedig tökéletes választás. Mert jobb vele villogni és csajozni, mint bármelyik lejáratott német presztízskabrióval. Az olasz autóba igen hamar, reménytelenül bele lehet szeretni, a "beteljesedésnek" csak a minimum tízmilliós árcédula szab gátat.
Megjelent a Piac és Profit magazin júliusi-augusztusi számában.
További tesztek az Autóblog.hu-n, ahol még több Alfa-tesztet és fotógalériát is talál!
