A kishaszonjármű-piac 2009-ben az előző évhez képest a felével esett vissza, a nagyhaszonjárműveké 70 százalékkal. A különbség elsősorban annak köszönhető, hogy a krízis előtti finanszírozási őrület a kishaszonjármű-piacot nem érintette. Itt ugyanis nem volt jellemző a 0 százalék önrészes hitel, a keresletet nem pumpálták föl mesterségesen - mondta a Piac & Profit kérdéseire válaszolva Erdélyi Péter, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének idén májusban megválasztott elnöke. Szerinte ugyanis a kereslet visszaesését elsősorban az okozta, hogy a hitelre vásárlás megkönnyítésével 2002 és 2008 között rengeteg olyan autót adtak el, amelyre egyébként nem volt fizetőképes kereslet.
Munkára és magáncélra
A kishaszonjárművekből korábban évente mintegy 20-22 ezer darabot értékesítettek a szalonok, most mintegy 10-12 ezret. Az ok: a fő vásárlóerőt jelentő kis- és középvállalkozások bevételeinek és anyagi lehetőségeinek a visszaesése. Ez a réteg ugyanis a kishaszonjárműveket munkára és magáncélra is szívesen használja. Az idén még a tavalyihoz képest is kisebb lesz az értékesítés - mond rövid távú prognózist a szakember -, de ez az év tűnik a mélypontnak. Számos nemzetközi piaci jel mutat ugyanis arra, hogy jövőre megfordul a tendencia.
Itthon jelenleg mintegy 700-800 márkakereskedő, illetve értékesítési pont osztozik a piacon, ugyanők forgalmazzák a személyautókat is, amelyek éves forgalma jelenleg mintegy 120 ezer darab. Az, hogy ennyi márkakereskedő sok-e, vagy kevés, Erdélyi Péter szerint nem olyan kérdés, amit ő megválaszolhat, az eladott gépkocsik számához képest azonban vélhetően többen vannak, mint ahányan megélhetnek belőle. A jövő a forgalom alakulása mellett egyebek között attól is függ, hogy a kereskedőknek milyen mértékben sikerül továbbcsökkenteni a költségeiket, és továbbfejleszteni a szolgáltatásokat. Jelenleg főként Magyarország keleti részén láthatók bezárt, kiürült üzletek. Vannak, akik a gyengébbek kiesését a piac tisztulásának nevezik, az MGE elnöke azonban inkább átalakulásról beszél.
Veszteségcsökkentő reexport
Az autóforgalmazás a piac csökkenésére többek között úgy reagált, hogy az importőrök megengedték - vagy inkább szemet hunytak felette -, hogy a devizaalapon finanszírozott készleteket a márkakereskedők is exportálják. Ezzel a reexporttal sikerült ugyanis enyhíteni az árfolyamveszteséget, és a felhalmozódott készletek is elfogytak. Így, ha most hirtelen felfutna a kereslet, az okozna gondot, hogy van-e elegendő árualap. Sok kereskedésnek pontosan annyi a készlete, mint amennyi a szalonban áll, holott a szakirodalom szerint a forgalmazás akkor lehet zökkenőmentes, ha egyhavi készlet ott van az udvaron. Az importőrök a gyártókkal szemben is módosítottak korábbi magatartásukon, nem kérték például az azonnali szállítást, és nem éltek szerződésbe foglalt egyes jogaikkal. A piac csökkenésének másik érzékelhető hatása, hogy a vásárlók a korábbinál kisebb méretű, de abban a típusban a magasabb felszereltségű autókat kezdtek el keresni.
A finanszírozási oldal sajnos nem reagált megfelelően a változásokra - állítja Erdélyi Péter -, lebénult. Többek között azért, mert az elmúlt időszakban tucatnyi szigorító, kevésbé átgondolt törvényi változás lépett életbe. Így a bankok, lízingcégek, más pénzügyi vállalkozások forgalma a gépkocsik értékesítésének finanszírozásában még jobban visszaesett, mint az eladások.
Hátrányos szabályok
Kedvezőtlen jogszabályi változások a kereskedőket érintően is születtek. Most október elsején lépett például életbe az a jogszabály, amellyel a finanszírozást közvetítőket - jelesül az autókereskedőket - felosztották pénzintézettől függőkre és függetlenekre, s többek között pénzügyi továbbképzést írtak elő a számukra. A cél az ügyfelek védelme lehetett. A tévedés ott van, hogy a kereskedők eddig sem végeztek hitelbírálatot, a pénzintézetek által előírt nyomtatványok kitöltésével és aláírásával csupán szó szerint közvetítettek a vásárlók és a pénzügyi vállalkozások között, de arról, hogy aláírhatnak-e egy szerződést, vagy sem, a banki hitelbírálat döntött.
Erdélyi Péter úgy véli, hogy mind a haszonjárművek, mint a személyautók piaca a következő években lassan nőni kezd, és körülbelül 2014-re eléri az élénk kereskedés szintjét. A piac fellendüléséhez vezet, hogy nagyon öreg a járműállomány - a haszonjárművek átlagéletkora 10,5 év -, a flották szervizköltségei pedig a korral emelkednek. Számítani kell újabb környezetvédelmi szabályokra és adókra is, amelyek következtében a régi autók fenntartása még jobban megdrágul.
Nincs kinek eladni?
Kérdésünkre, hogy a kereslet csökkenésekor a járműkereskedők miért fogták vissza erőteljesen az eladás fokozását szolgáló marketingköltségeiket, a szakember így reagált: amikor nincs potenciális vevő, illetve aki vásárolna, az nem kap hitelt, akkor nincs kinek hirdetni. Az a kicsi szegmens pedig, amely autót akar és tud venni, kampányok nélkül is megteszi. Ilyenkor a kereskedőknek elsősorban hálózatfejlesztésre, átépítésre, a munkatársak továbbképzésére kell - kellene - forrásaikat fordítaniuk, hogy amikor majd a válságból kifelé halad az ágazat, felkészülten érjék a szereplőket az újfajta feladatok. Egyre inkább az ügyfelekkel való bánásmódon, a kiegészítő szolgáltatások minőségén múlik ugyanis, hogy melyik szalonba térnek be szívesebben a vevők, akár némi árdifferenciát is tolerálva.