Közismert tény, hogy a védjegy a versenytársak közötti piaci verseny során fontos versenyeszköznek minősül, meghatározható vagyoni értékkel, gazdasági előnnyel bír. A védjegyek teszik lehetővé az egyes áruk és szolgáltatások legkézenfekvőbb megkülönböztetését, és ezen a megkülönböztető erőn alapul a fogyasztók választása is. Az Uniós közösségi piacon azonban több fontos részletet is érdemes szem előtt tartania a védjegybirtokosnak, annak érdekében, hogy biztonsággal folytathassa üzleti tevékenységét – figyelmeztet Bánki Orsolya, a Taylor Wessing e|n|w|c nemzetközi ügyvédi iroda partnere.
Nemzeti vagy nemzetközi?
A védjegyoltalom megszerzése érdekében lehetőség van mind nemzeti, mind közösségi védjegybejelentést tenni. Míg az előbbi csupán a bejelentésben megjelölt tagállam területén biztosít oltalmat, az utóbbi révén egy eljárás lefolytatásával az Európai Unió egész területére egységes védjegyoltalom szerezhető, méghozzá megközelítőleg a nemzeti védjegybejelentés díjának háromszorosáért. A védjegyoltalom mindkét oltalmi forma esetében – a bejelentésre visszaható hatállyal – lajstromozáskor keletkezik és a bejelentés napjától számított tíz évig tart, ezt követően meg kell újítani. „Többek között e kedvező díjszabásoknak köszönhetően megfigyelhető az Unión belül a közösségi védjegy bizonyos mértékű kiszorító hatása a tagállami védjegyek rovására” – tájékoztat Bánki Orsolya. „Azonban a közösségi védjegyrendszert nem azzal a céllal hozták létre, hogy az Európai Unió tagállamaiban működő nemzeti védjegyrendszerek helyébe lépjen. E szabályozásra az Európai Unión belül működő piac minél egységesebbé tétele érdekében volt szükség” – fűzi hozzá a jogász.
Elvész, ha nem használják
Fontos megjegyezni, hogy védjegyoltalom korlátját képezi a védjegy használatára vonatkozó követelmény, amely a Tanács közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendeletében, valamint a hatályos magyar védjegytörvényben is megjelenik. E szabály értelmében a védjegy törlésére kerülhet sor, amennyiben a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztja, kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja. Tehát az oltalom fenntartásához nem elegendő a védjegy lajstromozása, illetve tízévenkénti megújítása, a védjegyet használni is kell. Azonban számos kérdés merül fel a használat mértékével és földrajzi kiterjedésével kapcsolatban
Középpontban a fogyasztó érdekei
Ami a használat mértékét illeti, a használatot a védjegy alapvető funkciójának megfelelően kell kifejteni, amely nevezetesen az áru forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása garantálása a fogyasztó számára. A szimbolikus használat, amely csak a védjegy által fenntartott jogok biztosítására irányul, az Európai Bíróság gyakorlata szerint a védjegyoltalom fenntartásához a legtöbb esetben nem elegendő. (Például nem tartotta kielégítőnek a használat mértékét a bíróság abban az esetben, amikor a védjegy jogosultja már nem forgalmazta a védjeggyel ellátott terméket). Ugyanakkor előfordulhat olyan eset, amikor mennyiségileg nem jelentős, de valós kereskedelmi célt szolgáló használat is eleget tesz a tényleges használat követelményének. „Figyelembe véve az áru vagy szolgáltatás fajtáját valamint a piac szerkezetét, megállapítható, hogy a védjeggyel ellátott terméket vagy szolgáltatást nem feltétlenül kell nagy mennyiségben értékesíteni ahhoz, hogy megvalósuljon a tényleges használat” – tanácsolja Bánki Orsolya. Ha a csekély mértékű védjegyhasználat valós üzleti céllal történik, az oltalom akár akkor is fennmaradhat, ha a forgalmazott termék vagy a nyújtott szolgáltatás csak egy szűk kör számára elérhető.
