Úgy szocializálódunk, hogy az üzleti életben racionálisnak és tényszerűnek kell lennünk, ami nem ad teret a személyességnek és a történeteknek. Pedig az érvek (statisztikák, tények, ok-okoztati összefüggések) egészen mást tudnak, mint a történetek. Az érv alapvetően ellenérvet, kritikust hív elő a hallgatóból, alapvetően pszichológiai harci helyzetet teremt. Erre sok esetben szükség van, de emberek motivációja esetén például nem mondhatni, hogy hatékony módszer.
A tények mellett használható nagyon eredményesen a történetmesélés, ami kapcsolatot és elkötelezettséget teremt, bevon és lefegyverez. Megszüntetni a védekező, tagadó és támadó mechanizmusokat és segíti a fontos érzések és gondoltatok előtérbe kerülését.
De mi a történet?
Miben más, mint a puszta tények, vagy egy egyszerű eseménysor?
A történet az az esemény vagy eseménysor, amiben van konfliktus, amit a történet vagy az előadás egésze ezt felold. A konfliktus lehet egy probléma, két ember szembenállása, egy kérdés, egy hiányosság és sok minden más. A jól elmesélt történet továbbadható és a hallgatóság tovább is akarja adni.
A történet üzenetét nem csak magunknak, a hallgatóságnak is érdemes megfogalmazni – vagyis konkrétan kimondani – főleg üzleti prezentáció esetében. Ha nagyon fontos számunkra, hogy az üzenetet egyértelműen értelmezzék, érdemes ezt megtenni, hiszen egyébként mindenki a saját interpretációja szerint értelmezi majd azt.
Azok az érzések, amiket a gyerekkorunkban hallott mesék kiváltottak, felnőttként is elérhetők – magyarázza a tréner. Az érzések egyik csoportja a „jó helyen vagyok” érzés – bizalom, megnyugvás, biztonság. A másik csoport a feszültséget, izgalmat teremtő érzelmeké – emiatt nem unatkozunk. E kettőt egyaránt el kell érnie egy jó történetnek.
A történetek anélkül, hogy maga az elmesélt eseménysor változna, változhatnak annak fényében, hogy milyen céllal, milyen kontextusban meséljük el őket. Ha jól belegondolunk, van néhány alap dolog, ami minden mesében benne van és mindenki odavan értük: a hősök, az utazások, a meglepő fordulatok és végül természetesen a boldog befejezés. Tulajdonképpen minden történetet el lehet mondani úgy, hogy felhasználjuk benne ezeket az elemeket. Itt mutatunk néhány technikát, hogy érdemes fűzni a szavakat.
A személyes történetek elmesélése bátorságot és önismeretet igényel. Kiszolgáltatottá tesz, le kell vetnünk hozzá a páncélunkat, de megéri – hisz ezt érhetjük el vele a közönségnél is.
Három alapvető félelem jelenik meg a történettel kapcsolatban. Ezekről, és a leküzdés módszereiről itt olvashat.
Ha tettekre akarjuk sarkalni, akkor sikertörténeteket, ha tanulásra, akkor kudarctörténeteket érdemes használni.
- Klasszikus példa, hogy amikor Edison gyára teljes egészében leégett, munkatársai elé az alábbi szavakkal állt ki: óriási szerencsénk van, odaveszett minden tévedésünk. Hetekkel később jegyezték be a mai üzenetrögzítő ősét. Tehát ez a történet lehet egy új termék története, lehet az újrakezdés története is.
- Steve Jobs híres beszédét kezdte azzal, hogy „30 éves koromban kirúgtak abból a cégből, amit én alapítottam”. Ez nyilván egy konfliktus, a sikere, amit bizonyít, hogy beszédét elmondhatja, előre vetíti a feloldást.
Először meg kell tanulni technika nélkül jól előadni. Ha ez már megy, akkor jöhet a Ppt vagy a Prezi. Aki magában igen nem jó előadó, azon a technika csak rontani fog – mondja a szakértő.
A szakember szerint mindenképpen állva adjunk elő! Az ülés közvetlen, intim hangulatot teremt, de soha nem tudunk olyan magával ragadóak lenni, mint állva – természetesen tisztelet a kivételnek.
Sokan vannak, akik egy asztalnál ülve kiváló társalgók, ha kiállnak egy előadásra, akkor viszont csapnivalóak. Evolúciós oka van, hogy stresszhelyzetként éljük meg a sok ránk szegeződő tekintetet – a vadak tekintetét látjuk benne, ami elől menekülnünk kell.
Sokszor kezdjük úgy: engedjék meg, hogy elmeséljek egy történetet. Ez nem jó, van benne egy kis szabadkozás, bizonytalanság, hogy helyén való-e történetet mesélni. Ha a történet önazonos, nem kérdés, hogy el kell mesélni.
Fontos, hogy a semleges szavak helyett érzelmileg erős szavakat használjunk. Mennyivel többet mond, ha a nagyon helyett azt mondjuk, brutálisan! A jól megválasztott szavakkal gazdaságosan – rövidebben – tudunk több tartalmat átadni. Egy szó, amit használunk, beszél rólunk, sokat mond a témánkról és a témánkhoz való viszonyunkról is.
A humor is lehet hasznos. Ha úgy érezzük, hogy nincsenek saját vicceink, bátran vegyünk át másoktól azt is! Az idézet itt is működik.
A kézhasználatnak is nagy jelentősége, mert segíti a mondanivaló memorizálását az un. multiszenzoros tanulás révén, hogy több érzékszervre hatnak. Egy magával ragadó előadó esetében a mozdulatok és a beszéd szinkronban van. A mozdulatok a képi memóriánkat stimulálják, a képi emlékek pedig a legkönnyebben felidézhető emlékeink közé tartoznak.
A kézmozdulatoknak három típusa van: megengedő – tenyérrel felfelé mutató, hangsúlyozó – lefelé mutató, és ikonikus – a kézzel a levegőbe rajzolni azt, amiről beszélünk.
Ugyanakkor a kézmozdulatok az előadástechnika egyetlen területe, ami nem fejleszthető. Annyit tehetünk, hogy bízunk a saját mondanivalónkban és bízunk benne, hogy a kezeink azt képezik le. Az ikonikus mozdulatok csak azok, amelyeket tudatosan beépíthetünk az előadásba.
Fontos tudatosítani, hogy az aktív figyelem képességének időtartama radikálisan csökkent az elmúlt évtizedekben. 20 éve 20 perc volt, ma kevesebb, mint három perc. Ráadásul a közönség úgy veszíti el a figyelmét, hogy észre sem veszi. Egy hosszabb előadásban ezért megfelelő helyekre, időnként váltásokat kell beépíteni az előadásba. Ezek újra felkeltik a figyelmet, kvázi újraindítják az aktív figyelem időszakát.
A váltás sokféle lehet, kiválóan alkalmas rá egy jól elhelyezett csend is – ezért fontos megtanulni kitartani a csöndeket az előadásban. Ez félelmetes érzés, de érdemes megbarátkozni vele, mert nagyon nagy hatást tud tenni egy megfelelően beiktatott szünet – hangsúlyozza Győrffy Kinga. De váltás lehet az is, ha a kivetített prezentációról a beszédünkre irányítjuk a figyelmet, vagy épp fordítva. Ami fontos, hogy hárompercenként muszáj élnünk valami ilyen technikával.
