Ahogy azt Nicholas Stern közgazdász, az ökoszisztémák beárazásának pionírja évek óta hirdeti, az üvegházgáz-emisszió beárazásának elmulasztása a piacgazdaság legnagyobb vétke. A Világbank adatai szerint 40 országban és több mint 20 városban kell fizetniük a piaci szereplőknek a légszennyezésért.
Energiazabáló behemót
Minél nagyobb az internetpenetráció, minél többen használják a közösségi médiát, minél több okostelefon, tablet, laptop jut egy főre, és minél többet klikkelünk, pöccintünk, swipe-olunk nap mint nap, annál több áramot fogyaszt az energiazabáló behemót, az internet. A dolgok internete, a rákötött szenzorok és okos megoldások pedig irdatlan gyorsan növelik az adatforgalmat. Az emberiség által generált digitális adatok 90 százaléka az elmúlt két évben keletkezett.
Na már most, minden egyes online megmozdulásunk mögött áramfogyasztás van: a netes bolyongásunk, üzengetésünk és mindenféle adatforgalmunk az éves globális üvegházgáz-kibocsátás két százalékáért felel. Ami körülbelül annyi légszennyezés évente, mint amit a légi közlekedési szektor bocsát ki. És természetesen az adatforgalom növekedésével az internet légszennyezése is nő. Ha egy nagyobb csatolmánnyal terhelt e-mailt küldünk, máris 50 gramm szén-dioxiddal szennyeztük a légkört. Ez nagyjából akkora ökolábnyom, mint amit a vízforralóban készített pohár tea indukál.
Hardver
És akkor még nem beszéltünk az internet működtetéséhez szükséges szerverközpontok megépítéséről, valamint a technológiai eszközök legyártásáról. Az elektronikai eszközöket gyártó cégek igyekeznek az új generációs termékeik felé terelni fogyasztóikat ahelyett, hogy a régebbi kütyükhöz szolgáltatnának ügyféltámogatást, szervizt, javítást. Az ENSZ 2015-ben publikált jelentése szerint a feleslegessé vált elektromos eszközök 90 százaléka illegális módon kerül a természetbe, vagy jogtalanul kereskednek vele. Ennek az elektronikus szemétnek az értéke 19 milliárd dollár.
A cégeknél csak lassan nő az újrafeldolgozás aránya. Ez azért is fontos kérdés, mert számtalan ásvány, ritka földfémfajta található a régi gépekben, amelyekre az új kütyükhöz is szükség lenne. Az Amerikai Egyesült Államok 18 tagállamában kapott erőre a „Right to Repair” (Jog a szereléshez) nevű mozgalom, amelyben fogyasztóvédelmi csoportok azt javasolták, törvényi szabályozással kellene rábírni a technológiai multikat, hogy feleljenek az általuk értékesített eszközök szervizeléséért, és működjenek együtt külső partnerekkel. Osszák meg velük a szervizeléshez szükséges termékspecifikációt, és vállalják, hogy a pótalkatrészeket éveken át gyártják.
