A cégvezetők általában azt szeretnék tudni, hogy mi az a kockázati érték, amit be kell árazzanak tervezéskor például az értékesítési oldalon kockázati prémiumként vagy fedezetként, a beszerzések során diszkontok, biztosítékok formájában vagy projekt-előterjesztés során a nettó jelenérték számításakor. Ilyen esetekben azonban – miközben az elvárás egy konkrét, pénzügyileg is értelmezhető szám – a konkrétumokhoz vezető út ki van kövezve mindenféle feltételezésekkel. Ezért kompromisszumokat kell kötni, konszenzust találni az adatok értelmezésében, hasonlóan a tudományos alapkutatásokhoz.

A vállalat azonban mindig is a gyakorlati megközelítést fogja keresni, egyrészt az idő- és erőforráskorlát miatt, másrészt mert a szervezetben dolgozók érintettek. A kockázati árazás azonban veszélyes: rossz döntéssel nemcsak felesleges közvetlen költségekbe verhetjük magunkat, hanem tartósan veszíthetünk versenyképességünkön, alkalmazkodóképességünkön. (Az itthoni kockázatkezelésben még lenne hová fejlődnie a cégeknek.)

Ha kezelted a kockázatokat, nyugodtan hátradőlhetsz - Kép: Depositphotos

Lépések, amiket át kell gondolni

A biztonságos döntés érdekében legalább négy kérdésre kell választ adni. Az első, hogy mekkora a kitettség mértéke, azaz milyen hatással van kiemelt pénzügyi és teljesítménymutatóinkra a nem kívánt esemény – például az árfolyam-ingadozás, a hitelezési veszteség, az operációsrendszer-leállás – bekövetkezése. A második, hogy milyen belső megoldások léteznek vagy vezethetők be a kitettség csökkentése érdekében. Ilyen lehet például az árazási és szerződéskötési feltételek összehangolása, a folyamatok és munkakörök átalakítása vagy a jelentések és riportok fejlesztése. Persze az sem mindegy, hogy ezeknek mi a megtérülési mutatójuk. A harmadik tisztázandó kérdés, hogy milyen külső megoldások léteznek: határidős műveletek, biztosítási kötvények, kiszervezett szolgáltatások. Ebben az esetben is fontos, hogy mibe kerülnek az ilyen szolgáltatások. Végül pedig a legnehezebb döntés, hogy a vezetés mekkora kockázatot hajlandó bevállalni, illetve mennyit hajlandó költeni ellene, figyelembe véve a vállalati stratégiát és az abban foglalt célokat.

Építsük fel specifikus kockázati portfóliónkat

Ne a gombhoz varrjuk a kabátot! Ne abból induljunk ki, hogy a piacon milyen termékeket vagy szolgáltatásokat ajánlanak a kockázatok csökkentésére vagy megszüntetésére, hanem fordítva: először építsük fel saját specifikus kockázati portfóliónkat annak minden fontosabb ismérvével, közte természetesen a kockázatvállalási hajlandósággal, majd ez után válasszunk a megoldások közül.

Ez az út vezet a kezdeti „attól függ” állapottól a gazdaságilag racionális megoldáshoz.

Szerző:

Doszpod Dénes