A textil- és a papírgyártásban már régóta tapasztalhatók voltak az európai gyárbezárások, míg a gyógyszeriparban jelentkező túlkapacitások kialakulásának fő oka, hogy sok termék, amelyek gyártására üzemeket évtizedekkel ezelőtt felépítettek, elvesztették szabadalmi védelmüket.
Példa rá a Novartis által előállított vérnyomáscsökkentő, a Diovan. A baseli központú konszern tavaly bezárta angliai gyárát, több svájci telephelyén pedig több mint 2000 munkahelyet szüntetett meg, ebből 1300-at a gyártásban. A lépéseket a vállalat vezetője a hajdan legnagyobb forgalmat hozó Diovan iránti erősen csökkent kereslettel indokolta.
Sok régebbi keletű készítmény generikus változatait már kelet-európai, kínai, indiai cégek állítják elő, gazdaságosabban. A McKinsey tanácsadó cég szakértői szerint az is tényező, hogy az automatizálásba való beruházásokkal jelentősen nőtt a termelékenység, így kevesebb gyár a korábbinál nagyobb kapacitásokkal tud dolgozni. Ugyanakkor sok termékből – a beviteli módok finomítása révén – kisebb mennyiségekre van szükségük a betegeknek.
Tényezője a túlkapacitásoknak, hogy a gyógyszergyárak hagyományosan tartalékokat építenek
Bár nem máról holnapra váltak feleslegessé telephelyek, sok vállalkozás óvakodik azok bezárásától, mert tartanak a munkaügyi vitáktól. Ehelyett az ilyen üzemek eladására törekszenek, hogy más végezze el a „piszkos munkát.” Mivel azonban egyre több az ilyen gyár, egyre nehezebb rájuk vevőt találni. A Novartis, amely 64 gyárában 27 000 embert foglalkoztat, 2016 óta egy gyárát zárta be, s további négy leállítását jelentette be.
A Roche 2016-ban működtetett 15 gyárából 9 marad. Mind a két svájci konszern a tabletták nagy mennyiségben való forgalmazása helyett a rák vagy az autoimmun betegségek leküzdését szolgáló, költséges gyógyszerek fejlesztésébe és gyártásába ruház be. A régi gyógyszergyárak felszerelése azonban sem mennyiségben, sem műszaki szempontból nem alkalmas e szerek gyártására.