A gyermektelenek rosszul érzik magukat a családbarát munkahelyeken?

A családbarát vagy legjobb munkahely címet elnyerő szervezetek nagyon sok mindent tettek például azért, hogy a kisgyermekes munkavállalók visszatérése a munka világába minél zökkenőmentesebb legyen. Ugyanakkor a gyermektelenek ezeken a munkahelyeken úgy érzik, mintha háttérbe lennének szorítva. Paradox helyzet, hogy éppen amiatt keletkezik feszültség, mert egy problémára szeretnének választ adni, jó megoldást találni. Ellentétben sok más munkahellyel, ahol ezért nem tesznek semmit – többek között ez derül ki a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézete által készített kutatásból, amelyről Primecz Henriett docens beszélt a HR Portálnak.

A családbarát munkahelyek jól felkészültek a kismamák igényeire, megértették a szükségleteiket, jól is működnek a programok. Ugyanakkor ezek az élethelyzetből adódó szituációk általában a többi munkavállaló aktív közreműködésével, pl.: egymás helyettesítésével, toleráns hozzáállásával oldhatók csak meg. Így azokban, akik nem kapják meg ugyanazokat a kedvezményeket, amit a kisgyerekesek, ez feszültséget kelthet. Ezért szükséges az egyértelmű kommunikáció, ami gyakran hiányzik. Ha ebben aktívabb lenne a munkahely, a feszültség is csökkenthető lenne.

„Igazából sokkal nagyobb léptékű változásra, társadalmi szemléletmódváltásra lenne szükség. Ugyanis a mai elvárások szerint a munkahelyen kívüli feladatok ellátásából az anyákra a teher 80 százaléka hárul, míg az apákra mindössze 20. Ha ezt a családokban is újratárgyalnák, akkor az a szervezetekre – a munkahelyekre – is kisebb terhet róna. Persze ebben az a tradicionális szerepfelfogás is szerepet játszik, ami

Hogyan legyen családbarát főnök?

Képzelje el, hogy az egyik legjobb alkalmazottja arra kéri, időnként hadd érjen be később a munkahelyére, hogy egy-egy délelőttöt a gyermekével tölthessen. Esetleg egy-egy nap hadd dolgozzon otthonról, hogy a családja közelében lehessen. Megmutatjuk, milyen előnyei lehetnek, ha nem utasít el csípőből egy ilyen kérést.

elsősorban a nőtől várja az otthon és a gyerekek körüli feladatok ellátását. Így az sem biztos, hogy ő maga képes delegálni a feladatokat, így azok automatikusan rászakadnak, a munkahelyen pedig ennek következtében kevésbé tud teljesíteni” – hangsúlyozta a docens. (Vannak például kísérleti munkahelyek, ahová a szülő beviheti gyermekét.)

Ha sikerülne ezeket a társadalmi szerződéseket újratárgyalni, és a munkahelyek mindkét szülő szülői létét segítenék – mondjuk, egy bárányhimlő esetén elosztva maradna otthon a gyerekkel az apa és az anya (és ha még esetleg a nagyszülők is részt tudnak venni az ápolásban) –, akkor a kevesebb hiányzást a szervezet is jobban tudná tolerálni. Kutatások szerint Skandináviában, Franciaországban a nők és a férfiak munkaerő-piaci helyzete radikálisan nem változik, amikor gyermeket nevelnek. Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban a 10 év alatti gyereket nevelők helyzete ellenben radikálisan változik, a nőké romlik, a férfiaké viszont javul.

„A szervezeteknek tolerálnia kell a szülőséget, hiszen ez természetes folyamat. Ugyanakkor a szülőnek is meg kell érteni, hogy nem igazíthat mindent a gyerekéhez, mert akkor nem lesz jó munkaerő. A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy bár a nők nem szorítják annyira háttérbe a munkahely érdekeit, mint azt róluk feltételezik, a szervezeteknek mégis ez a percepciójuk, ezt tartják a tipikus női hozzáállásnak” – vélte Primecz Henriett.

Összeegyeztethető a család és a munkahely

Kevés a családbarát munkahely hazánkban, amelynek hátterében az alternatív foglalkoztatási formákkal és a családos emberekkel szembeni rossz beidegződések állnak, de a munkaközpontú társadalom és a munkahelyeken uralkodó trendek sem kedveznek a családosoknak. Szakemberek szerint csapatépítők helyett inkább „családépítő” programokra lenne szükség.