Mi is az a geoblocking?
A geoblocking alatt a vállalkozásoknak azt a gyakorlatát értjük, amelynek során – mivel jellemzően az online kereskedelemhez kötődik – a weboldalak földrajzi helyhez kötik termékeik, szolgáltatásaik online megvásárlását. Így például meggátolják az oldalra való belépést, automatikusan átirányítanak egy másik weboldalra, blokkolják a megrendeléshez szükséges regisztrációt, nem vállalják a megrendelt terméknek az adott országba történő szállítását vagy nem fogadják el a vevő bankkártyáját a fizetési felületen.
Miért és pontosan mit korlátoz a rendelet?
Az online kereskedelem egyre népszerűbb az uniós állampolgárok körében. 2017-ben az Európai Unió országaiban élők 57 százaléka vásárolt terméket vagy szolgáltatást az interneten keresztül. Magyarországon egy éves átlagban az online kiskereskedelem forgalma 17 százalékkal bővült. Mindemellett azonban mérések bizonyították, hogy a határokon átnyúló vásárlási kísérletek meglehetősen nagy számban sikertelenek (a Magyarországon működő webshop-ok mindössze egy százaléka fogadott el online megrendelést más uniós tagországból).
A területi alapú korlátozások gátolják a határon átnyúló elektronikus kereskedelem akadálytalan fejlődését, fogyasztói oldalon csökkentik a kínálatot, míg a vállalkozások számára kisebb bevételt eredményeznek.
A geoblocking rendelet tehát végső soron az elektronikus kereskedelem akadályainak a felszámolását hivatott előmozdítani a vásárlók állampolgárságon, lakóhelyen vagy letelepedési helyen alapuló indokolatlan megkülönböztetésének tilalma útján.
- elektronikusan szolgáltatott termék vásárlása esetében, amely nem esik szerzői jogi védelem alá;
- az interneten megrendelt áru kiszállítása esetében, ha a vevő hajlandó átvenni az árut azon ország egyikében, ahova a vállalkozás vállalja a szállítást vagy ha a vevő maga gondoskodik az áru házhozszállításáról;
- elektronikusan megrendelt belépőjegy (pl. zenei- vagy sportesemény), szálláshely lefoglalása, autókölcsönzés esetében az árak területi alapú meghatározása (pl. más árat számít fel a külföldi, mint a hazai vevők vonatkozásában);
- automatikus, a vevő beleegyezése nélküli átirányítás a különböző internetes oldalak között (pl. egy osztrák vásárló átirányítása a magyar honlapról a cég osztrák vevőknek készült honlapjára);
- a fizetési módok, eszközök között nem tehető különbség a vásárlók tartózkodási helye alapján, vagyis ha a kereskedő elfogad egy fizetési módot, akkor azt bármely uniós tagállambeli vevő esetén el kell fogadni.
A rendelet átültetésére nincsen szükség, 2018. december 3-át követően minden, az Európai Unióban tevékenységi hellyel rendelkező vállalkozásnak meg kell felelnie a rendelet előírásainak. A tagállamok kötelesek kijelölni a rendelet végrehajtásáért felelős szervet, valamint meg kell határozniuk a rendelet megsértése esetén alkalmazandó intézkedéseket, szankciókat, amelyeknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.
A magyar törvényhozás a napokban már el is fogadta az egyes fogyasztóvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényt, amely szerint a fogyasztóvédelmi hatóság látja majd el a rárótt feladatokat. A törvény indokolása szerint a rendelet egyik lehetséges következménye a kereskedőkre háruló kötelezettségek tekintetében felmerülő többletterhek (pl. az online interfészekhez való hozzáférés biztosítása, az átirányításhoz szükséges vevői hozzájárulások felületének fejlesztése okozhat egyszeri adaptációs költséget).
Ezen túlmenően magától értetődő, hogy a vállalkozásoknak mind üzleti, mind jogi szempontból felül kell vizsgálniuk a kereskedelmi gyakorlatukat, hogy kiszűrjék azon elemeket, amelyek a rendelet megsértését eredményezhetik és ezáltal akár fogyasztóvédelmi bírság kiszabását vonhatják maguk után - figyelmeztet act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.
