A digitális technológiának köszönhetően az emberek nagy része folyamatosan dolgozik, legalábbis abban az értelemben, hogy látják és sok esetben le is reagálják az e-mailjeiket akár hétvégén vagy éjszaka is. (Már adatokkal is igazolható, hogy az átlag jóval többet dolgozik 8 óránál naponta.) Ez a munkáltató szempontjából pozitívumnak tűnik, de van egy nagy hátránya is: a kiégés.
A munka és magánélet szétválasztása és a kettő közötti egyensúly kialakítása ugyanakkor praktikusan szinte lehetetlen. Ciara Peter, a Better Works szakértője ezért a munka-magánélet egyensúly helyett a munka-magánélet integráció bevezetését javasolja. Ez különösen a fiatalok számára vonzó lehetőség. Az Y generációs munkavállalók számára már természetes, hogy délután mennek el edzeni, cserébe pedig szívesen visszaülnek dolgozni akár éjszaka is. (Hogy mitől lesz még emellett vonzó egy munkahely a fiataloknak, arról itt olvashat részletesen.)
Hogy ennek az előnyeit is lássuk, ne csak a hátrányait, ahhoz mutatunk három módszert.
1. Térjünk át rugalmas munkarendre!
A kötelező irodai órák, a sport, a gyerekért menni az iskolába vagy az edzésekre, közben megoldani a postát, a nagyi születésnapi ajándékát és még ezer más dolgot azt jelenti, hogy folyamatosan rohannunk és egyensúlyoznunk kell. Számos helyen kellene lennünk egy időben és a fix munkarend miatt nem tudunk mindent optimálisan szervezni. Hiába van egymáshoz közel két elintézendő, ha közben el kell loholni az irodába a város másik végébe.
A rugalmas munkarend annyiban is segít, hogy lehetőséget teremt az alkalmazottaknak, hogy akkor dolgozzanak, amikor a leghatékonyabb állapotukban érzik magukat, és leálljanak, amikor elfáradtak- függetlenül attól, hogy épp hány óra van. A szabadság érzete és az, hogy megvan a felelősség, hogy saját magunk osszuk be az időnket, a kiégés elkerülésében is segít.
Ahhoz, hogy ne essen szét ettől a munka, nagy figyelmet kell viszont fordítanunk a csapaton belüli és a csapatok közötti kommunikációs rendszer kialakítására és arra, hogy rögzítsük azokat a pontokat, ahol értékeljük a teljesítményt. Ha az értékeléseknél mindent rendben találunk, ne foglalkozzunk azzal, hogy ki mikor végzi el a munkát. Ha viszont valaki alulteljesít, azonnal be kell avatkoznunk.
2. Figyeljünk a kérések időzítésére!
Hiába, hogy a vezetők sokszor éjszaka is dolgoznak, figyeljünk arra, hogy ne stresszeljünk „sürgősen elintézendő” tárgyú e-mailekkel senkit este nyolckor. Ez még akkor is felesleges stresszhelyzetet teremt, ha valójában az adott feladatot ráér reggel elvégezni.
3. Ösztönözzük ellentmondásra a csapattagokat!
Lehet, hogy ez furcsán hangzik, hisz mindenki olyan munkavállalókra vágyik, akik önként és dalolva jelentkeznek az újabb és újabb feladatokért, de valójában munkáltatóként sem járunk jól, ha túlterheljük az embereket.
A lojális alkalmazottak sokszor azt hiszik, muszáj még több feladatot elvállalniuk, holott már addig is túl voltak terhelve – de az is előfordulhat, hogy valaki az állását félti, és ezért nem mert nemet mondani egy feladatra.
Valójában azonban nagyon gyorsan meg is bánják, hogy elvállalták az adott munkát és a pokolba kívánnak minket is, a céget is, amikor a hetvenedik munkaórát is megkezdik a héten. Vagyis pár órányi plusz munkáért egy lelkes és lojális alkalmazottat áldozunk fel.
Sokkal jobban járunk, ha a munkák elosztásában a dolgozók közreműködésére is számítunk és azt hangsúlyozzuk, hogy amit viszont elvállal valaki, azért teljes mértékben ő lesz a felelős. Lehet, hogy egy ember kevesebb elvégzett feladatot pipálhat így ki egy nap, viszont garantáltan csökken az ellenőrzésre fordítandó idő és a hibák száma.
