Az ESG áldás vagy átok? – tette fel a kérdést Suba Levente, a K&H Bank fenntarthatósági vezetője a Klasszis Fenntarthatóság 2026 februári klubkonferencián tartott előadásában. Ami biztos, hogy nem tette egyszerűbbé a vállalatok életét. Az is kijelenthető, hogy az elmúlt bő egy évtizedben az inga a hurráoptimizmustól a vállalatok ellenállásáig lengett, hogy aztán a két szélsőség között próbálja megtalálni a helyét.

A zöld forradalom és ami utána jött

Az ESG felszálló ágának kezdete egyértelműen a 2015 végén aláírt Párizsi Klímaegyezményhez köthető, amihez szinte a világ minden országa csatlakozott a saját kötelezettségvállalásaival. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében született megállapodás kidolgozásában az Egyesült Államok vezető szerepet töltött be Barack Obama elnöksége alatt, hogy aztán Donald Trump idén másodszor is kiléptesse országát az egyezményből.

Bő egy évtizede tehát a francia fővárosban tartott ENSZ klímaváltozási konferencián indult el az a zöld forradalom, ami 2020-ban az Európai Zöld Megállapodásban (Green Deal), majd az európai uniós országok 2050-ig szóló, zéró karbonkibocsátási vállalásaiban öltött testet. A Green Deal keretében fogadták el mások mellett a Fit for 55 nevű csomagot is, ami szerint 2035-től már nem lehetett volna hagyományos, belső égésű motorral hajtott személyautókat és kisteherautókat eladni az EU területén. Ebben tavaly év végén láthattunk egy visszakozást, de számos más, fenntarthatóságot és ESG-t érintő jogszabály is jelentősen felpuhult az Európai Unióban az elmúlt bő egy évben.