“A felmérés alapján továbbra is jelentős az érdeklődés az IFRS áttérés iránt, a megkérdezett társaságok 36 százaléka jelezte, hogy már át is tért vagy tervezi az áttérést a következő három éven belül. 2018-as adatok szerint már 197 cég tért át IFRS-re, amely jelentős növekedést jelent az előző évhez képest” – mondta el Veszprémi István, a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának partnere.
Az áttérés elsődleges kiváltó oka továbbra is az anyavállalat ezirányú preferenciája, illetve a jogszabályi előírás. Egyre hangsúlyosabban jelenik meg azonban az áttérés szempontjai között a nyitási szándék a külföldi piacok felé, vagy az üzleti partnerek elvárásainak való megfelelés.
A felmérésből ugyanakkor az is jól látszik, hogy sok társaság, amely az anyavállalati elvárás miatt ugyan készít az IFRS-nek megfelelő jelentéscsomagot, azonban mégsem tervezi az áttérést, mivel a jelenlegi “duál” beszámolási rendszere már évek óta bejáratottan és jól működik.
“Az előző évi felméréshez képest viszont lényegi elmozdulás tapasztalható, hiszen egyre kevesebben halasztanák az IFRS-re történő áttérést a szabályozás kiforratlansága miatt. Ez részben köszönhető annak is, hogy az IFRS adószabályok tekintetében az előző évhez képest lényegi változás nem történt 2018-ban” – tette hozzá Helybély Judit, a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának szenior managere.
Kérdés ugyanakkor, hogy a 2018. január 1-jével hatályba lépett vevőkkel kötött szerződésekből származó bevétel elszámolása, a pénzügyi instrumentumokra vonatkozó új standardok, vagy a 2019. január 1-jétől hatályos új lízingszerződésekre vonatkozó standard kapcsán a jogalkotó milyen mértékben nyúl majd hozzá a szabályozáshoz. A felmérésből az is egyértelműen kitűnik, hogy az adózási hatások felmérése és kidolgozása továbbra is jelentős feladat az áttérő társaságok számára. A megkérdezettek 60 százaléka, tehát egyre többen gondolják úgy, hogy szükséges lesz feltételes adómegállapítást, illetve állásfoglalást kérniük a tervezett áttérést megelőzően az IFRS-hez kapcsolódó adószabályok tekintetében.
A felmérés szerint a társaságok túlnyomó többsége, közel 80 százaléka érintett az új lízingstandard kapcsán, és rendelkezik olyan bérleti szerződéssel, amely alapján lízingbe vevőnek/adónak minősül. Ezen szerződések jellemzően járművekhez kapcsolódó lízingszerződések, előfordulnak továbbá ingatlanokhoz és egyéb gépekhez, műszaki berendezésekhez kapcsolódó lízingszerződések is.
A Deloitte tapasztalatai szerint az áttérés gondos felkészülést igényel mind számviteli, mind pedig adózási oldalról. E két aspektust érdemes már idejekorán, egymással párhuzamosan felmérni és kezelni, hiszen például az adózási megfontolások is hatással lehetnek bizonyos számviteli politikai döntésekre és a specifikus adószabályok speciális, új analitikák kialakítását is szükségessé tehetik.
