3. Túlterhelés jelenség

Meglepő paradoxon, hogy a megbízható embert egyre több feladattal terhelik, mert megbízható. A vezető nem veszi észre, hogy a teher átlépett egy kritikus szintet. A legjobb emberek pedig jellemzően nem tudnak könnyen nemet mondani. Mire szólni mernek, a felmondás van a kezükben.

A Comline tréningjein ezt úgy szoktam megfogalmazni: „A legjobb lovad hajtod a legkeményebben. Aztán csodálkozol, hogy kidől.”

4. Nincs látható út felfelé, nincs kitörési pont

A leghajtósabb munkatársak jellemzően nem azonnali előléptetést akarnak. Egy hihető fejlődési útvonalat akarnak látni. Új scope, új hatáskör, új projekt, új tudás, valami. Ha a vezető  általánosságokban beszél, ígér -„majd egyszer” –, akkor a legjobb embere érzi, tudja, hogy ennyi volt, nincs tovább. Elérte a plafont.

5. Bizalom-szakadás

Ha a legjobb ember nem érti, miért dönt a vezető úgy, ahogy, vagy ami rosszabb, úgy érzi, félrevezeti, az esetek többségében hoz egy belső döntést: “nem maradok itt”. A bizalom-szakadás soha nem egyetlen pillanat. Lépésről-lépésre halmozódik, egy nem teljesített ígéret, egy felülírt döntés magyarázat nélkül, egy kívülállóra hivatkozás, mind mind hozzátesz. És egy nap a türelem elfogy. Csendben, vagy inkább hangosan, ahogy mostanában már szokás.

A közös pont mind az ötben az, hogy egyik sem a fizetésről szól. A pénz számít. Egy adott alapszint alatt minden megtartási stratégia hazugság és nem fog működni. De a fizetésen túl ezek a tényezők tartanak vagy visznek. Ami egyben jó hír is, mert nem pénzzel kell megoldani ezt a problémát, hanem vezetői figyelemmel. Vagyis, a vezető kezében van a megoldás.