A gazdaságilag nehéz helyzetbe került, létszámcsökkentéssel tervező cégek számára most egy 21 milliárd forintos keretösszeg áll rendelkezésre, amely nem csupán a saját munkaerő képzését, de annak munkabérét is finanszírozhatja.

A TÁMOP 2.1.3 egy olyan három komponensből álló pályázat, amely lehetőséget teremt a vállalkozói szféra minden szegmensének, hogy a cég működésével összefüggő képzéseket valósítson meg. A TÁMOP 2.1.3 egyik nagy előnye, hogy a korábbi követelményektől eltérően nem rögzít feltételként nyertes gazdaságfejlesztési-beruházási pályázatot (GOP), amely sokkal könnyebben teljesíthetővé teszi a folyamatot. A 2012. március 1-től benyújtható pályázat amellett, hogy pótolja a szakképzési hozzájárulást, akár önrész nélkül, vagyis 100 százalékban is támogathatja a munkavállalók képzési projektjét.

Mennyit költenek erre a vállalkozások?

A vállalkozások 2007-2010 között 123,6 milliárd forint szakképzési hozzájárulást fizettek be a költségvetésbe, míg 146,4 milliárd forintot a törvényben biztosított jogcímeken költségként számoltak el. Így a költségelszámolás lehetősége miatt a vizsgált időszak egyes éveiben a pénzügyi forrás nagyobbik fele nem került be az állami költségvetésbe. A vizsgált 4 év alatt gyakorlati képzés szervezésére a pénzügyi forrásnak csupán egyharmadát, 97,9 milliárd forintot fordítottak. Nem szakképzés-fejlesztési célok megvalósítására, illetve működési kiadásokra 33,8 milliárd forintot költöttek.

A Munkaerő Piaci Alapból (MPA) támogatásokra fordított 49,9 milliárd forintról, valamint a fejlesztési támogatásra és saját munkavállalók képzésére elszámolt összesen 88,4 milliárd forintról - vagyis a pénzügyi forrásnak több mint a feléről - nem mutatható ki, hogy mekkora hányada szolgált szakképzési, illetve szakképzés-fejlesztési célokat.

Eltünnek a fontos képzések?

"A képzési piac drasztikusan szűkülhet. A vállalatok, olyan képzésekért fognak fizetni, amelyeknek szellemi és gazdasági megtérülése kimutatható. A "jó, ha van képzés" és a "költsük el a szakképzésit" típusú képzések piacán résztvevők száma jelentősen vissza fog esni, és azok az oktató illetve tréningcégek fognak életben maradni, amelyek valóban mérhető igényekre tudnak reagálni" - mondta a HR Portálnak dr. Sándor Lászlóné, a Sämling igazgatója. Szerinte az ügyfelek sokkal költség érzékenyebbek lesznek, hiszen a szakképzési hozzájárulás felhasználásának korábbi lehetősége a saját dolgozók képzésére nem elhanyagolható pénzügyi kereteket adott az egyébként is forráshiányos - főleg kis- és közép - vállalkozásoknak.

Welker Katalin ügyvezető igazgató úgy látja, megeshet, hogy nemcsak a felesleges, hanem az égetően szükséges szakmai képzések is eltűnnek. Ugyanakkor szerinte az álságos érv, hogy a cégeket korábban nem érdekelte a képzések, tréningek hatékonysága, mivel Magyarországon az európai átlagnál lényegesebb kevesebb a felnőttképzésben résztvevők száma. "Egy fontos munkakörben dolgozó szakember, vezető kieső munkaideje akkor is kiadás, ha maga a tréning nem kerül semmibe. Az viszont kétségtelen, hogy ha az egyre csökkenő profit terhére kell bármilyen képzést, tréninget megvalósítania a vállalatoknak, akkor egyre inkább előtérbe kerülnek a hatékonyságmérés szempontjai. A cégek akkor járnak el helyesen, ha minél jobban elgondolkoznak azon, mekkora lesz és mikorra várható a képzés megtérülése" - fogalmazott az ügyvezető.

ÁSZ: bonyolult szabályozás

Az Állami Számvevőszék szerint a gazdasági válságra tekintettel különösen fontos, hogy az oktatásra és szakképzésre rendelkezésre álló közpénzt ne csak elköltsék, hanem a szükséges és elégséges ráfordításokkal a kitűzött célok minél nagyobb hányadát meg is valósítsák - derül ki abból az ellenőrzésből, mely során az ÁSZ a szakképzési hozzájárulás felhasználása célszerűségét vizsgálta 2007-2010 között.

Az ÁSZ ellenőrzése szerint a szóban forgó területen a szabályozás bonyolult, nehezen áttekinthető. Emellett lehetővé teszi, hogy a pénzügyi forrást ne csak szakképzés-fejlesztési célok megvalósítására lehessen felhasználni. A jogszabályokat gyakran módosították ugyan, a rendszer hiányosságait azonban a vizsgált időszakban nem szüntették meg.

A 2005-2013. évekre vonatkozó szakképzés-fejlesztési stratégia meghatározza a szakterület legfontosabb célkitűzéseit, a fejlesztések irányait. Ez azonban nem tökéletes az ÁSZ szerint, hiszen a célok megfogalmazásukban túl általánosak, nem foglalnak magukban részcélokat, prioritásokat, súlypontokat, mérhető elvárásokat. A szaktárcák nem dolgoztak ki olyan koncepciókat, hogy valamely célt teljes körűen milyen feladat-együttes végrehajtásával lehet elérni.

A jogi szabályozás szerint a bevallások feldolgozására és ellenőrzésére kialakított rendszer nem zárt. Az ÁSZ ellenőrzése feltárta: a kötelezettek 2009-2010-ben évente mintegy 40 milliárd forinttal kevesebb járulékot vallanak be, mint a járulék alap figyelembevételével számított kötelezettség összege. Emellett a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnek (NSZFI) a gyakorlati képzést szervezőkre irányuló ellenőrzései nem eredményesek és nem hatékonyak. A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) pedig nem, illetve csak részben tettek eleget a törvény azon előírásának, hogy kísérjék figyelemmel a szakképzési hozzájárulás régióban történő felhasználását és értékeljék azok hatékonyságát.

A szakképzési hozzájárulás ellenőrzésében részt vevő szervezetek pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzéseket végeznek ugyan és vizsgálják a pénzfelhasználás szerződés szerinti teljesítését, állapította meg az ÁSZ és megjegyezte, hogy ezek az ellenőrzések azonban nem terjednek ki a pénzfelhasználás gazdaságosságára.

Önkormányzatok nélkül nincs érteme?

A szakképzésbe integrálni kell az önkormányzatokat - jelentette ki Kósa Lajos (Fidesz), Debrecen polgármestere Az Alföld TISZK infrastrukturális feltételeinek javítása című projekt nyitórendezvényén. A politikus szerint "a szakképzés kizárólag akkor lesz sikeres, ha az önkormányzat szerepét nem kiszorítják, hanem megpróbálják integrálni".

Kósa Lajos emlékezetett rá, hogy az elmúlt években "mindenki kereste a szakképzés megújításának kulcsát", amit sürgetett, hogy Magyarországon - összehasonlítva a nyugati országokkal - kétszer annyi elméletet tanultak a szakképzőkben, mint gyakorlatot, és a magyar diákok töltötték a legkevesebb időt a szakképzési rendszerben. Mindehhez hozzátartozott még a bizonytalan színvonalú, államilag finanszírozott felnőttképzésnek álcázott átképzési-szakképzési rendszer - tette hozzá a politikus. Kósa Lajos szerint olyan szakképzésre van szükség, amely jól szolgálja az iparfejlesztési célokat, a munkahelyi, iparági igényeket.